Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Felsőoroszfalu témát, amely egy alapvető szempont, amely a mindennapi élet különböző területeit áthatja. Megvizsgáljuk eredetét, fejlődését az évek során, és jelentőségét napjainkban. Részletes és kimerítő elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Felsőoroszfalu körül létező különböző megközelítéseket és perspektívákat, valamint annak társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai szférában gyakorolt hatásait. Hasonlóképpen, abbahagyjuk annak megvizsgálását, hogy a Felsőoroszfalu hogyan befolyásolta azt, ahogyan a körülöttünk lévő világot észleljük, és hogyan alakította ki interakcióinkat és kapcsolatainkat más egyénekkel. Ezeken az oldalakon végig azt javasoljuk, hogy elmélyedjünk a Felsőoroszfalu minden vonatkozásában, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk egy, a jelenkorban nagyon fontos témára.
Felsőoroszfalu (Rusu de Sus) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Apanagyfalu |
Rang | falu |
Községközpont | Apanagyfalu |
Irányítószám | 427206 |
SIRUTA-kód | 34137 |
Népesség | |
Népesség | 254 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | < 3 (2011) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 290 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 07′ 21″, k. h. 24° 10′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 21″, k. h. 24° 10′ 51″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Felsőoroszfalu (románul: Rusu de Sus) település Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Bethlentől délre, a Melles- és málomi patak összefolyásának szűk völgyében fekvő település.
Régi nevét Karácson nevű várszolgájáról, Oroszfalu nevét orosz lakosairól kapta, előnevét pedig fekvése után, megkülönböztetésül a rajta alább fekvő hasonnevű falutól.
Felsőoroszfalu nevét 1305-ben említette először oklevél Molsed, Moltsed néven, mint Apafi-birtokot. 1408-ban Karacsontelke, 1410-ben utraque villa Ruthenorum néven volt említve. 1614-ben Oroszfalu alias Karachontelke, 1733-ban Felső-Oroszfalu, 1750-ben Felső-Oroszfalva. 1808-ban Oroszfalu (Felső), Ruszul de szusz, 1861-ben Felső-Oroszfalu, Ruszu, 1913-ban Felsőoroszfalu néven írták.
A falu belterületén, az Alsóoroszfalva felé vezető út bal oldalán a Hallstatti kultúrához tartozó település maradványait tárták fel. (A régészeti lelőhely a romániai műemlékek jegyzékében a BN-I-s-B-01383 sorszámon szerepel).
A település kezdettől fogva az Apafyak birtokai közé tartozott. Egy ideig egy községet képezett Alsóoroszfaluval, de a 15. század elején már külön vált tőle, 1410-ben pedig már mindkettő meg van nevezve.
1408-ban Karácsontelki Apa fia Miklós mester, jobbágyai ellen Bethlen Pál és János mester tiszttartója tiltakozott, mivel azok a Bethleniek birtokában levő Almásmálom határából egy darabot elszántottak és learattak. 1447-ben nagyfalusi Apa fia Miklós végrendelkezik a birtok felett. 1467-ben Almakereki Apa fia Mihály Felsewkarachonthelke egészbirtokot és Alsokarachonthelke felét elzálogosította Geréb Jánosné: Zsófiának.
1620-ban Apafy György birtoka. 1667-ben I. Apafi Mihály és neje Bornemisza Anna örököseikül - a család kihalta esetére - a Bethlen családot; Búni Bethlen Jánost, fiait Miklóst, Pált és Sámuelt és Keresdi Bethlen Farkast, Gergelyt és Eleket tették meg. 1678-ban Apafy Miklós, 1694-ben Kemény János, 1696-ban özvegy Apafi Miklósné Teleki Anna (utóbb Kemény Jánosné) volt az egyik birtokos.
Felsőoroszfalunak egykor orosz, rutén lakosai voltak, akik a levéltári adatok szerint 1815-ben úgy innen, mint a szomszédos Apanagyfaluból többen Bukovinába vándoroltak ki. A kiköltözöttek helyére a hagyomány szerint a báró Bánffy család hozott román telepeseket. 1810-ben, 1843-ban, 1863-ban, 1866-ban és 1898-ban birtokosai a Bánffy és a Csernátoni család tagjai voltak.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. 1910-ben 411 lakosából 387 román, 15 német, 7 magyar volt. Ebből 388 görögkatolikus, 15 izraelita, 4 református volt.