Ebben a cikkben a D’Arrigo Kornél-et különböző nézőpontokból elemezzük, hogy átfogó és részletes képet adjunk erről a témáról. A D’Arrigo Kornél-hez kapcsolódó történelmi, kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági vonatkozásaival foglalkozunk, azzal a céllal, hogy megértsük a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását. Friss kutatások, szakértői vélemények és olyan emberek tanúvallomásai kerülnek bemutatásra, akiknek volt tapasztalatuk a D’Arrigo Kornél-el kapcsolatban. Ezzel a kimerítő elemzéssel arra törekszünk, hogy az olvasó mélyen és teljes mértékben megértse a D’Arrigo Kornél-et, lehetővé téve számukra, hogy megalapozott véleményt alkossanak és gazdagítsák tudásukat ebben a témában.
D’Arrigo Kornél | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1886. április 18. Fiume |
Elhunyt | 20. század |
D’Arrigo Kornél IMDb-adatlapja | |
A Wikimédia Commons tartalmaz D’Arrigo Kornél témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
D’Arrigo Kornél (Fiume, 1886. április 18. – Olaszország?, 1959 után) színész.
Atyja D’Arrigo Francesco Sciuto mérnök. Iskolai tanulmányait szülőhelyén, majd Firenzében és Budapesten végezte. Előbb a Ferenczy Károly-féle kabaré tagja volt, majd 1914 áprilisában a Népopera tagja lett. 1918-ban a miskolc-egri színházkerületnél működött, majd ugyanezen év augusztus 1-jén a Royal Orfeum tagja lett, onnan a Városi Színház szerződtette. 1921-ben a Trocadero Kabaréban szerepelt, 1922-től 1924-ig a Király Színházban játszott, 1923–24-ben a Várszínház foglalkoztatta. 1924-ben a Városi Színház tagja lett, 1926-ban Békéscsabán játszott, 1929-ben a Király Színházhoz került. 1930 és 1933 között a Fővárosi Operettszínház foglalkoztatta. Fellépett még 1921-ben, 1923-ban és 1927-ben a Budai Színkörben, 1932–33-ban a Royal Orfeumban, 1932-ben a Vígszínházban, 1936-ban a Kamara Színházban. 1928–29-ben megszerezte színigazgatói engedélyét, amely kizárólag olasz nyelvű előadásokra volt érvényes, azonban nem élt ezzel a lehetőséggel.
Élete végén Olaszországban élt, 1945-ben követségi titkár volt. Az 1950-es években Olaszország izraeli konzuljaként szolgált Haifában. 1959-ben kötött polgári házasságot fiatal izraeli feleségével, ekkor Rómában élt.
Magyar, német, francia, olasz és horvát nyelven beszélt.