Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Ács Rózsi hatását a mai társadalomra. A Ács Rózsi eredetétől a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásáig kitörölhetetlen nyomot hagyott történelmünkben. Elemezzük a kultúra, a politika, a gazdaság és a technológia relevanciáját, valamint az egyéni és kollektív identitások kialakításában betöltött szerepét. Mély elemzéssel megpróbáljuk felfedezni, hogy a Ács Rózsi hogyan formálta és alakította át azt a világot, amelyben élünk, és milyen perspektívákat kínál számunkra a jövőre nézve.
Ács Rózsi | |
Született | Stern Rozália 1908. augusztus 22. Budapest |
Elhunyt | 1990. november 28. (82 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | színész |
Kitüntetései | Szocialista Kulturáért (1964) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1970) |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (17A-29-11) |
Színészi pályafutása | |
Híres szerepei | Ibolya kisasszony; Igazgatónő Lakner Artúr: Édes mostoha Plankenhorst Antoinette Jókai Mór: A kőszívű ember fiai Maria Jozefa Federico García Lorca: Bernarda Alba háza Hollunderné Molnár Ferenc: Liliom A mostoha Kacsóh Pongrác: János vitéz |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ács Rózsi (Stern) (Budapest, Józsefváros, 1908. augusztus 22. – Budapest, 1990. november 28.) magyar színésznő.
Stern Lipmann (1879–1966) betűszedő és Bernstein Fanni (1879–1950) leányaként született. Az Országos Színészegyesület színészképző iskolájában végzett, ahol Csehov színmű volt a vizsgadarabja. Sikeres vizsgája után Déryné naplója díszkötésben és 500 pengő volt a jutalma. Színinövendék korában már Csortos Gyulával, Törzs Jenővel és más neves pályatársakkal léphetett fel. Színészi pályáját 1927-ben kezdte. 1930-tól Szegeden, 1932-től Pécsen 1934-től Debrecenben volt szerződésben. Később Kassán, Pozsonyban, Rozsnyón, Ungváron, Beregszászon játszott. 1940–1944-ben az OMIKE színpadán szerepelt. Erről az időszakról írta Sós Zsuzsanna 1971-ben:
„Ott is sok darabban vett részt, s a legnagyobb tisztelettel a minden idők nagy jellemkomikusainak Salamon Béla társulatára emlékezik: Rajna Alice, Gárdonyi Lajos, Komlós Vilmos, Herczeg Jenő, Ormos Béla, akikkel együtt lépett fel. Ezt a kis társulatot egy gazdag csokoládégyáros támogatni akarta, fellépésre invitálta az elnyomott kiváló színészeket. Kérése az volt: legalább egy nem zsidó színész legyen közöttük a vegyes, erősen nyilas beállítottságú közönség miatt. Salamon Béla itt is feltalálta magát, Ács Rózsit küldte először színpadra nagy kereszttel, bársonyszalaggal a nyakán, s így lezajlott simán az előadás. Azt hiszem, Ács Rózsinak ez volt élete egyik legnehezebb szerepe!”
1945-től a Magyar Néphadsereg Színháza, 1949-től a Bányász Színház, 1951-től a Honvéd Színház foglalkoztatta. 1952-től az Állami Faluszínház, illetve az Állami Déryné Színház alapító tagja volt. Ettől a társulattól ment nyugdíjba 1970-ben. Amikor színésztársaival az Állami Déryné Színház kék autóbuszára ült, tankönyveket is csomagolt. Az utazós évek alatt megtanult németül, franciául és angolul. Az így szerzett nyelvtudásával német koprodukciós filmben is dolgozhatott, a Germinalban az egyik bányászasszonyt személyesítette meg. 1967-ben mondta:
A Tavaszi zápor című film egyik paraszti szerepére kerestek színésznőt, és fényképe alapján őt választották ki, így került kapcsolatba a filmezéssel. 23 filmben játszott, több népszerű tudományos kisfilmben is.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (17A-29-11).
Sógora Szegő István író, költő, műfordító volt.