A Kalmár Pál világában végtelen felfedezésre és felfedezésre váró szempontok várnak. A Kalmár Pál eredetétől a mai relevanciájáig emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Akár a populáris kultúrára gyakorolt hatásán, akár a társadalomra gyakorolt hatására, akár a múltban betöltött jelentőségén keresztül, a Kalmár Pál továbbra is érdeklődést vált ki, és vitákat vált ki. Ebben a cikkben elmélyülünk a Kalmár Pál lenyűgöző világában, feltárjuk különböző oldalait, és megfejtjük jelentését a jelenlegi kontextusban. Az évek során bekövetkezett fejlődésétől az emberek életében betöltött szerepéig a Kalmár Pál olyan téma, amelyet érdemes különféle szempontok szerint elemezni, hogy megértsük valódi nagyságát.
Kalmár Pál | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1900. szeptember 5. Mezőtúr |
Elhunyt | 1988. november 21. (88 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Gyermekei | Kalmár János |
Pályafutás | |
Hangszer | énekhang |
Tevékenység | dalénekes |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalmár Pál témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kalmár Pál Tivadar Dániel (Mezőtúr, 1900. szeptember 5. – Budapest, 1988. november 21.) magyar dalénekes, az 1930-as és 1940-es évek egyik legnépszerűbb énekese. A világsikert elért Seress Rezső-sláger, a Szomorú vasárnap első két felvételének előadója.
Fia Kalmár János olimpiai bronzérmes vívó.
Édesapja, Kalmár Ákos Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében volt járásbíró, édesanyja, Nagy Aranka a történelmi Czebe család leszármazottja. A gimnázium első két osztályát a podolini piarista gimnáziumban (1910–1912) és Debrecenben végezte. Mivel a katonai pályát ambicionálta, Nagyváradon a Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskolában is tanult. 19 éves korában jelentkezett a Vígszínház fiatal énekeseket kereső felhívására. Stefanidesz Károly kolozsvári színigazgató javaslatára énekelni tanult. Tanárai Anthes György, Hilgermann Laura és Makai Mihály voltak. 1923 és 1925 között az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának hallgatója volt. Az Operettszínház segédszínésznek, később a kaposvári és a pécsi társulat bonvivánként szerződtette.
A harmincas évek elejétől fellépett a Rákóczi és Kazinczy utca sarkán álló 1100 vendéget befogadni tudó Ostende kávéházban. Itt fedezte fel a Columbia Gramafon Társaság képviselője és 1932-től szerződtették. Ekkor indult nemzetközi karrierje. Rendszeresen vendégszerepelt Londonban, Párizsban, Berlinben és Bukarestben is. A kor legnagyobb slágereit énekelte lemezre, gyakran szerepelt a rádióban is. Az egyetlen film, amelyben hangját hallhatjuk, az 1935-ben készült Szent Péter esernyője, melyben Básti Lajos énekhangjaként két dalt is énekel. 1936-tól a német ODEON cég jelentette meg lemezeit. A lemezfelvételek idejére a háború alatt a harctérről is szabadságolták.
A háború után kényszerű okokból – Weygand Tiborhoz hasonlóan – pályafutása megszakadt. A Budapesti Szerelőipari Vállalatnál helyezkedett el mint hegesztő és köszörűs. Munkájáért még sztahanovista kitüntetést is kapott. 1954-től énekelhetett ismét. Állandó fellépőhelye a krisztinavárosi Márványmenyasszony étterem lett. Lemezfelvételt már nem készítettek vele, a rádióban tartósan „indexre” került. 1968-ban egy operáció miatt elveszítette hangját, többé már nem énekelhetett.
A „Tangókirályként” is aposztrofált énekessel több mint ezer lemezfelvétel készült. 1989-ben a Hanglemezgyártó Vállalat kiadott egy húsz számot tartalmazó válogatás lemezt. A szerkesztésben még közreműködött, de a megjelenést már nem érhette meg, mivel 1988. november 21-én, 88 évesen elhunyt.
Érdekesség: Telefonszáma az 1930-as, '40-es években: 1-452-92.