Napjainkban a Fáy Szeréna releváns téma, amely nagy jelentőséggel bír a társadalomban. A technológia fejlődésével és a társadalmi dinamikában bekövetkezett változásokkal a Fáy Szeréna széles közönség figyelmét felkeltette. A Fáy Szeréna eredetétől napjainkig tanulmányok, viták és elmélkedések tárgya volt, amelyek hozzájárultak fejlődéséhez és megértéséhez. Ebben a cikkben a Fáy Szeréna különböző aspektusait elemezzük, elemezzük a mindennapi életre gyakorolt hatását, a különböző területekre gyakorolt hatásait, valamint a témával kapcsolatos jövőbeli perspektívákat.
Fáy Szeréna | |
Váradi Antal, Dr.: Az úttörők. Társulat: Nemzeti Színház. Bemutató: 1890.10.24. Szereplők: Balsors: Fáy Szeréna | |
Született | Frankl Szeréna 1865. december 24. Kisjenő (Erdőhegy) |
Elhunyt | 1934. január 27. (68 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Simai Gyula |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Színészeti Tanoda (–1880) |
Kitüntetései | Farkas–Ratkó-díj (1885) |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
Színészi pályafutása | |
Tevékenység | színész |
Díjai | |
Farkas–Ratkó-díj (1885) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fáy Szeréna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fáy Szeréna, Simai Gyuláné, szül. Frankl Szeréna (Erdőhegy, 1865. december 24. – Budapest, Józsefváros, 1934. január 27.) magyar színésznő, színművészeti akadémiai tanár, a Nemzeti Színház örökös tagja.
Frankl Simon és Oppenheimer Eleonóra leányaként született. Örmény nemesi felmenőkkel rendelkezik Lukács ágon . Jókai Mór és Laborfalvi Róza (akinek rokona volt) pártfogásával már 12 éves korában bejutott a Színművészeti Akadémiára, ahol Szigeti József volt a mestere. Ennek elvégzése után, 1880-ban a Paulay Ede által vezetett Nemzeti Színház tagja, 1918-tól örökös tagja lett. Mivel kezdetben a tragikai szerepkörben Jászai Mari és Márkus Emília mellett nehezen tudott érvényesülni, 1895-ben elszerződött a Nemzetiből. 1888-ban a bécsi Volkstheaterben, 1899–1900-ban Kolozsvárott játszott. 1901. július 1-jén Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Simay Gyula törvényszéki bíróval. Elsősorban a drámai hősnő szerepkörében aratott nagy sikereket. Játéka a klasszikus hagyományokat követően patetikus, ugyanakkor igen erőteljes és lendületes volt. Komikus szerepekben is sikereket aratott. 1925-től 1934-ig a Színművészeti Akadémián drámai és vígjátéki gyakorlatot tanított. A régi színházi iskola hagyományain nevelkedett Fáy Szeréna a szereppel való azonosulásra, az átélés jelentőségére hívta fel tanítványai figyelmét, akikkel kiváló pedagógiai érzékkel foglalkozott. Több filmben is játszott.
A Kerepesi temetőben nyugszik. Sírján a Margó Ede szobrászművész alkotta gyönyörű női alak áll. Sírverse:
Ignácz Rózsa visszaemlékezése szerint igen jótékony, karitatív szellemű volt, a szegény sorsú színinövendékeket ruhával, fehérneművel segítette. (Ignácz Rózsa például igen sovány volt, őt minden délután jól meguzsonnáztatta). Nagy állatbarát volt, amikor kedvenc kutyája kimúlt, Fáy gyászba öltözött.