Ebben a cikkben a Reisinger János (orvos)-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, elemezzük a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását, valamint történelmi jelentőségét és lehetséges jövőbeli fejlődését. Megvizsgáljuk eredetét és fejlődését, megvizsgáljuk a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatását. Interjúk, tanulmányok és elemzések segítségével igyekszünk rávilágítani a Reisinger János (orvos) fontosságára és arra, hogy hogyan formálta az általunk ismert világot. Ezenkívül különböző véleményeket és szempontokat fogunk megvizsgálni, hogy teljes és gazdagító képet nyújtsunk a témáról. Csatlakozzon hozzánk a Reisinger János (orvos)-ről szóló felfedező és érdeklődő útra.
Reisinger János | |
Született | 1784. május 24. Győr |
Elhunyt | 1852. február 12. (67 évesen) Pest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Reisinger János (Győr, 1784. május 24. – Pest, 1852. február 12.) orvos-sebészdoktor, császári és királyi tanácsos, egyetemi tanár.
Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte; 1806-ban orvosdoktorrá, 1807-ben pedig sebészdoktorrá avatták. Ezután Szegeden telepedett le mint gyakorló orvos, de itt csak rövid ideig működött, mert még ugyanazon évben a természetrajzi tanszék mellé adjunktussá nevezték ki és visszament Pestre. Nemsokára meghalt főnöke, Schönbauer József, és a tanszék helyettesítésével bízták meg. 1809-ben a fölkelő nemzeti sereghez ment mint törzsorvos, és ezen állását csak a fölkelt seregek kórházainak eltörlésekor hagyta el. 1810-ben az állattan és ásványtan tanárává nevezték ki a pesti egyetemhez, és mint ilyen működött 1848-ig, amikor nyugdíjazták. 1813–14-ben és 1814–15-ben dékán, 1825–26-ban pedig rektor volt. 1840. szeptemberben királyi tanácsosi címet kapott.
Cikkei az Orvosi Tárban (IV. 1831. Magyarország legnevezetesebb bögölyeinek különrajza, 1839. II. A kerteket és erdőket pusztító hernyókról és azon módról, mely által a jövendő évekre nézve az általok okozandó károk elháríttatnak, 1841. II. Beszéde az orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésén, 1842. II. A savó-, tej-, víz-, lég-, világosság- és szőlőgyógy méltánylása, legtöbb idült s kivált altesti kórokban, 1848. I. Sáskák bélyegzése-, pusztítása-, vándorlása- és kiirtásának rövid leírása, II. Javaslat az egyetem, és különösen az intézetek rendezéséről); a Magyar természettud. társaság Évkönyvében (I. 1841-45. A chinai theáról s honi pótlékáról); az Irodalmi Szemlében (1846. 8. sz. könyvism.); a Pesti Divatlapban (1844. 17. sz. Az ember, különösen a nő); a Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (V. 1845. Beszéde a nagygyűlésen Pesten, Az ebdühről, latinul); a Zeitschrift für Natur- und Heilkundeban (1850. 19. sz. Winke über die grosse Verwandtschaft der Naturwissenschaften mit der Theologie)