Stockinger Tamás
Ebben a cikkben a Stockinger Tamás témáját objektív és részletes szemszögből tárgyaljuk. A Stockinger Tamás-hez kapcsolódó különböző megközelítések és nézőpontok feltárására kerül sor, azzal a céllal, hogy az olvasó teljes és gazdagító képet adjon erről a témáról. A vonatkozó szempontokat elemzik, adatokat ismertetnek, és a terület szakértőinek véleményét ismertetik. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és változatos áttekintést nyújtson, amely lehetővé teszi az olvasó számára a Stockinger Tamás alapos és megalapozott megértését.
| Stockinger Tamás | |
| Született | 1811. július 29. Pest |
| Elhunyt | 1883. augusztus 20. (72 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | szerzetes, orvos, egyetemi tanár, szakíró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Stockinger Tamás (Pest, 1811. július 29. – Budapest, 1883. augusztus 20.) kilépett római katolikus szerzetes, orvos, egyetemi tanár, tudományos író.
Élete
Pesten született. 1826-ban a kegyes-tanítórendbe lépett és két évig volt novícius Trencsénben. 1828–1830-ban Tatán a normalis iskolában tanított; 1830–1832-ben Vácon bölcselethallgató volt. Ezután kilépett a rendből és az orvosi tanulmányokra szánta magát, amelyeket elvégezve, 1838-ban Pesten orvosdoktorrá avatták. 1839-ben a sebészdoktori oklevelet nyerte el, majd pedig Stahly segéde lett. Ennek nyugdíjazása után az orvostudomány történetét kezdte el tanulmányozni és azt mint egyetemi magántanár 1844–1845-től elő is adta. 1847–1848-ban az elméleti sebészet tanszékén tanár lett. Itt 1848-49-ben ugyan más helyettesítette, amikor azonban a szóban levő tanszék 1851–1852-ben előkészítő kórodai sebészeti tanszékké lett átalakítva, ennek rendes tanárává őt nevezték ki. 1863–1864-ben dékán, 1870-1871-ben pedig rektor volt. 1871-ben érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi címet kapta. 1879-ben nyugdíjazták. 1883-ban hunyt el Budapesten.
Művei
Rektori beszéde az Acta reg. scient. Univ. Ung. Budapestinensisben (1870. Székfoglaló beszéde); cikkeit az orvosi szaklapokban (felsorolja Szinnyei Repertóriuma és Hőgyes Emlékkönyve.) Önálló művei:
- Elegia honoribus... Antonii Juranics episcopi Jaurinensis, dum dioecesim suam benigne inviseret, oblata a S. Piis Tatensibus. Dec. calend. Junii 1830. Comaromii.
- Medicus. Dissertatio inauguralis. Budae, 1838.
- Utmutatás a sebészi műszerek elemzésére és birálatára. Pest, 1867. 36 tábla rajzzal.
- A közművelődés s az egyetemről. Bpest, 1871. (Rectori beszéd. Különny. az Acta reg. scient. Universitatis Ung.-ból.)
- Adalék a sérvkötők tanához. Uo. 1873. (Megjelent németül, francziául és angolul is. Uo. 1873.)
- Kéziratban: Carmina honoribus... Ernesti Poleretzky e S. Piis, dum diem nominis sui recoleret, a clericis einsdem Ordinis Philos. Studiosis oblata. Vacii, 1832.
Irodalom
- Szinnyei Könyvészete.
- Petrik Bibliogr. és Könyvészete.
- Vasárnapi Ujság 1883. 34. sz. (Nekr.)
- Hőgyes Emlékkönyve 173. l. arczk. és gyászjelentés.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
További információk
- Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772-1849. I. köt. Bp., Borda Antikvárium, 1998.
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.