Ez a cikk a Pollák János témájával foglalkozik különböző nézőpontokból, azzal a céllal, hogy átfogó és mélyreható képet adjon a témáról. Elemezzük eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges jövőbeli forgatókönyveit, valamint jelentőségét a mai társadalomban. Különféle kutatásokat, tanulmányokat és szakértői véleményeket fogunk megvizsgálni annak érdekében, hogy az olvasó teljes és naprakész megértése legyen a Pollák János-ről. Ezenkívül konkrét példákat és esettanulmányokat mutatnak be az elméleti koncepciók példázására és a jobb megértés elősegítésére. Reméljük, hogy ez a cikk hasznos és érdekes azok számára, akik szeretnék elmélyíteni tudásukat a Pollák János-ről.
Pollák János | |
Magyarország – 19. század – | |
Élete | |
Született | 1824. február 26. Dunaföldvár |
Elhunyt | 1884. december 1. (60 évesen) Pécs |
Pályafutása | |
Iskola/Irányzat | katolikus teológia |
Fontosabb művei | Historia revelationis biblicae |
Pollák János (Dunaföldvár, 1824. február 26. – Pécs, 1884. december 1.) római katolikus pap, teológiai doktor, egyetemi tanár.
A gimnáziumot Budán, a bölcseletet Pécsett végezte, ekkor 1841-ben a pécsi növendékpapok közé lépett és teológiai tanulmányok végett Pestre küldetett a központi papnevelőbe. 1845-ben diaconus (szerpap) lett és a pécsi püspöki könyvtárnál segédnek alkalmazták, egyszersmind teológiai doktorrá avatták. 1846. szeptember 19-én pappá szentelték. A pécsi papnövendékek tanulmányi felügyelője s a teológia helyettes, 1849-ben pedig a bibliamagyarázat rendes tanára lett, 1855-ben a moralis és pastoralis teológiát adta elő.
1858-ban a pesti egyetemen a bibliamagyarázat rendes tanárának nevezték ki. 1860-ban a pécsi szentszék ülnöke lett. 1867-ben pécsi kanonokká neveztetvén ki, egyetemi tanszékét is megtartotta s a Szent István Társulat alelnökévé, 1868-ban az egyetem rektorává választották. 1869. február 8-án lemondott az egyetemi tanszékről és a Religiót szerkesztette. 1869 végén visszatért a pécsi káptalanba, ahol 1870. januárjában tolnai főesperessé iktatták be s 1871-ben kertzi apát is lett. 1874-ben a pécsi jogakadémia igazgatójává neveztetett ki.
1883-ban megromlott egészsége miatt leköszönt igazgatói állásáról és nyugalomba vonult. 18 000 forint alapítványt tett egy szegényház építésére Pécsett, ezért 1879-ben Pécs városa díszpolgárrá választotta.
Cikkeket írt a növendékpapok Munkálataiban (1843. Klobusiczky kalocsai érsek élete, 1845. A keresztény religio tökéletesedése), a Religióba (1865. I. 4-13. a szabadkőmüvesség sat.); az Egyetemes magyar encyclopaediának is munkatársa volt, melynek VI. és VII. kötetét szerkesztette.
Szerkesztette a Religiót 1861-64-ben és 1868-69-ben.