Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Eisenhower-doktrína témáját, megvizsgálva annak eredetét, fejlődését és mai relevanciáját. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életünk különböző területeire gyakorolt hatásáig a Eisenhower-doktrína nagy érdeklődést és vitát váltott ki szakértők és rajongók körében egyaránt. A következő néhány oldalon megvizsgáljuk a Eisenhower-doktrína számos aspektusát, elemezve annak hatásait olyan sokrétű területeken, mint a tudomány, a kultúra, a politika és a gazdaság. Ez a cikk egy részletes és kimerítő megközelítés révén teljes és naprakész áttekintést kíván nyújtani a Eisenhower-doktrína-ről, így az olvasók mélyebben megérthetik annak fontosságát a mai világban.
Az Eisenhower-doktrína egy amerikai politikai kezdeményezés volt, amely Eisenhowerről, az Amerikai Egyesült Államok elnökéről kapta a nevét. A doktrína születése az 1956-os szuezi válsághoz köthető, ennek során az Egyesült Államok nyomására Franciaország és az Egyesült Királyság kénytelen volt kivonni csapatait Egyiptomból. Az Egyesült Államok ekkor megrettent az olajban gazdag Közel-Keleten keletkezett hatalmi vákuumtól, és ezért a Kongresszus 1957-ben elfogadta az Eisenhower-doktrínát, mely megengedte az elnöknek, hogy segítsen bármely közel-keleti országot, amelyről úgy ítélik, hogy a kommunizmus által veszélyeztetett. Bár a megfogalmazás szerint a doktrína általánosságban a nemzetközi kommunizmus terjedésének próbált gátat szabni, megszületését annak a konkrét törekvésnek köszönheti, amely Nasszer, az egyiptomi elnök ambícióit próbálta korlátozni. 1958-ban ennek a doktrínának a szellemében küldtek angol és amerikai csapatokat a nyugatbarát rezsimek megsegítésére Jordániába és Libanonba. Az Eisenhower-doktrína tulajdonképpen azt deklarálta, hogy az Egyesült Államok számára a Közel-Kelet egy kiemelt fontosságú terület.