A Falkus témája olyan, amely az élet minden területéről felkeltette az emberek figyelmét. Legyen szó vitatott témáról, befolyásos személyről vagy történelmi eseményről, a Falkus érdeklődést és vitát váltott ki különböző közösségekben és társadalmi körökben. Az évek során a Falkus tanulmányozás, elemzés és elmélkedés tárgya volt, ami bemutatja relevanciáját és hatását a társadalomra és a populáris kultúrára. Ebben a cikkben a Falkus-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől és fejlődésétől a mai világra gyakorolt hatásáig.
Falkus (Falkušovce) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Kerület | Kassai |
Járás | Nagymihályi |
Rang | község |
Első írásos említés | 1290 |
Polgármester | Michal Bodnár |
Irányítószám | 072 05 |
Körzethívószám | 056 |
Forgalmi rendszám | MI |
Népesség | |
Teljes népesség | 662 fő (2021. jan. 1.) |
Népsűrűség | 72 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 103 m |
Terület | 9,45 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Falkus weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Falkus (szlovákul: Falkušovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.
Nagymihálytól 17 km-re délnyugatra, az Ondava mellett fekszik.
A község területén ősidők óta élnek emberek. A régészeti leletek az újkőkorszakból, a korai bronzkorból, a hallstatti és laténi kultúrából, valamint a római korból származnak.
1290-ben említik először, 1339 óta nemesi birtok, 1411 óta különböző nemesi családok birtoka. 1715-ben 22 elhagyott és 4 lakott ház állt a településen. 1787-ben 55 házában 434 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „FALKUS. Falkusovtze. Elegyes tót falu Zemplén Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik a’ Zempléni járásban. Határja gazdag, vagyonnyai jelesek, mint Beretőnek, első Osztálybéli.”
1828-ban 76 házában 570 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, 1831-ben részt vettek a jobbágyfelkelésben. A 19. században a Kazinczy és Lobkovitz család birtoka.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Falkus, orosz falu, Zemplén vmegyében, Málcza fil. 51 romai, 520 g. kath., 5 ref., 24 zsidó lak. görög szentegyházzal, 554 hold szántófölddel. F. u. Kazinczy.”
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Falkus, tót kisközség 120 házzal és 639 lakossal, kiknek legnagyobb része gör. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása Bánócz. Ősrégi község, melynek földjét már 1200-ban, Wyd István, az egri káptalan előtt Harach fia Falkosnak adományozta. Ettől a Falkostól veszi nevét a község is; de 1220-ban a Buttkayak kapnak rá kir. adományt. 1343-ban a községnek Buttkai-Falkus volt a neve. 1411-ben Zsigmond király a Buttkayakat megerősíti birtokukban, de kívülök még a Ráskaiak s a Márkiak is kapnak rá adományt. Egy évvel később az Alcsebbi családot iktatják egyes részeibe; 1437-ben Pozsegai Demeter és a Bessenyő család is kap itt részeket. 1441-ben a butkai vár tartozékaként szerepel s a Buttkay család az ura. 1474-ben Pesthi Bálint, 1551-ben Soós Albert is birtokosa. Az 1598-iki összeírás 9 birtokosát sorolja fel s ezek a következők: Buttkay Péter, Buttkay László özvegye, Csicsery Ferencz és István, Wiczmándy Kristóf, Palocsay György, Ilosvay László, Kiss Ambrus özvegye és Nyárády Albert. 1601-ben Pogány István és Munkácsy János, 1614-ben pedig Zoltay Kata és Buttkay András eszközölnek ki egyes részeire iktató parancsot. Később azután a Szirmayak lesznek az urai, majd az Aiszdorfer, a Székely és a Kazinczy családok és most Kazinczy Arthurnak s özv. Boronkay Györgyné szül. Stépán Idának van itt nagyobb birtoka. A falubeli gör. kath. templomot 1779-ben Kazinczy András és Aiszdorfer Belizár kegyurak építtették. Ide tartozik Blatták-major is.”
1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.
1910-ben 673, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 635 lakosából 596 szlovák volt.
2011-ben 681 lakosából 546 szlovák volt.