Hetényegyháza–Kerekegyháza-vasútvonal

Ebben a cikkben a Hetényegyháza–Kerekegyháza-vasútvonal témáját különböző nézőpontokból közelítjük meg azzal a céllal, hogy teljes és részletes képet adjunk erről a kérdésről. Feltárjuk eredetét, időbeli alakulását, jelentőségét ma és lehetséges következményeit a jövőre nézve. Különböző területeken, a tudománytól a populáris kultúráig, beleértve a politikát és a gazdaságot is, megvizsgáljuk a hatását. Ezenkívül elemezzük a Hetényegyháza–Kerekegyháza-vasútvonal-hez kapcsolódó szakértői véleményeket és az emberek tapasztalatait, hogy megvilágítsuk annak számos oldalát és kevésbé ismert vonatkozásait. Végső soron ez a cikk egy teljes útmutató lesz azok számára, akik érdeklődnek a Hetényegyháza–Kerekegyháza-vasútvonal és annak minden vonzatának alapos megértésében.

Hetényegyháza–Kerekegyháza-
vasútvonal
Kerekegyháza egykori vasútállomása
Kerekegyháza egykori vasútállomása
Vonalszám:143
Vonal:143
Hossz:8,3 km
Nyomtávolság:1435 mm
A Wikimédia Commons tartalmaz Hetényegyháza–Kerekegyháza-vasútvonal témájú médiaállományokat.
142 Kecskemét felé
0 Hetényegyháza (korábbi neve Kisnyír)
142 Lajosmizse felé
3 Hetényegyháza alsó mh.
(korábbi neve Hetényegyháza mh.)
4 Szarkás mh.
7 Kerekegyháza alsó mh.
(korábbi neve Móczártelep mh.)
8 Kerekegyháza

Az 1974-ben megszűnt és elbontott, 143-as számú Hetényegyháza–Kerekegyháza-vasútvonal a Duna–Tisza közén, Kecskemét közelében feküdt.

Története

A szárnyvonalként épült vasútvonalat a Kecskemét–Lajosmizsei HÉV társaság létesítette, a társaság Kecskemét és Lajosmizse közötti vasútvonalából Kisnyír állomáson (mai nevén Hetényegyháza állomás) ágazott ki. A 8,3 km hosszú szárnyvonalat a kecskemét–lajosmizsei vonallal egyidőben, 1905. február 6-án adták át a forgalomnak. A síkvidéki jellegű, kevés földmunkával készült vasútvonalat 9,0 m hosszú, 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekkel építették, a síneket vágánymezőnként 13 db talpfára fektették, az ágyazatot bányakavicsból és homokból készítették. A vonal fennállása alatt a felépítményen komolyabb átépítés vagy síncsere nem történt. A szárnyvonalon a személyforgalmat a kezdetektől fogva motorkocsikkal szolgálták ki.

Megszüntetése

A vonal megszüntetését az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció rendelte el. Az utolsó vonat 1974. december 31-én közlekedett rajta.

Források

  1. Magyar Vasúttörténet 4. kötet, 96. és 179. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-314-9)

További információk