A mai világban a Mecsekszabolcs olyan téma, amely a mindennapi élet minden területén nagy jelentőségűvé és relevanciára tett szert. A személyestől a szakmaion át a társadalmi szféráig a Mecsekszabolcs érdeklődési terület és állandó vita tárgyává vált. Hatását számos aspektusban érzékelték, ellentmondó véleményeket, elméleteket és kutatásokat generálva, amelyek igyekeznek teljes mértékben megérteni a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Mecsekszabolcs különböző aspektusaival fogunk foglalkozni, feltárva jelentését, következményeit és jövőbeli fejlődésének lehetséges útjait.
Mecsekszabolcs | |
A pécsszabolcsi Magyarok Nagyasszonya római katolikus plébániatemplom | |
Közigazgatás | |
Település | Pécs |
Városhoz csatolás | 1947 |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 06′ 37″, k. h. 18° 16′ 09″46.110208°N 18.269167°EKoordináták: é. sz. 46° 06′ 37″, k. h. 18° 16′ 09″46.110208°N 18.269167°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mecsekszabolcs témájú médiaállományokat. |
Mecsekszabolcs (korábban Szabolcsfalu, Pécsszabolcs vagy egyszerűen Szabolcs, németül Seibolds) egykor önálló község, 1947 óta Pécshez tartozik. Meszestől északkeletre található. Lakóinak száma 1910-ben 4081 fő volt.
A Szabolcs név puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A Szabolcs személynév etimológiája nincs tisztázva. Némelyek egy szláv személynévre vezetik vissza. Szabolcs vezérről (fejedelemről) monda is maradt fenn.
Szabolcs középkori falu a török hódoltság alatt is folyamatosan lakott helység volt. A Baranya vármegyei levéltárban őrzött török adófizetési defterek alapján tudjuk, hogy a faluban 23 ház állt, amelyekből 22 volt lakott. A 19. század közepéig csak rövid ideig volt nem magyar anyanyelvű lakosa. A század utolsó harmadában kezdtek itt német és cseh nyelvű bányászok letelepedni. Az akkori új lakótelepek és bányák (aknák) a magyar nevükön kívül német nevet is kaptak. Szabolcs területén a 19. század végén indult meg a kőszénbányászat és ekkorra tehető a külföldről érkező gránërok letelepedése.
A Gróf Széchenyi István-akna épületeit a 20. század elején építették (1906) a Duna Gőzhajózási Társaság megrendelésére. Az 1925-ben épült bányatelephez aknaház, aknatorony, kompresszorház és kapcsolóház tartozik, amelyeket Gut Árpád és Gergely Jenő irodája terveztek. Az aknaház négy külön tömegből áll össze a különböző funkcióknak megfelelően. A földszinten történt a szén és a bányászok fogadása. A középső teraszos részből emelkednek ki a torony vasbeton pillérei. A manzárd tetős torony három felső szintjén helyezkednek el a szállítógépek. Az aknatoronytól délre áll a kompresszorház, keleti oldalához híddal kapcsolódik a kapcsolóház. Az akna keleti felén álló eredeti épületektől nyugatra és délre voltak az István II. akna épületei, amelyeket a közelmúltban lebontottak. István-akna is a rendszerváltás után felszámolt bányászati létesítmények sorsára jutott. István-akna 2004-ig üzemelt. Az István akna egy évtizede használaton kívül van, az épületek üresen állnak, állaguk romlik.
A dombos területen fekvő őrizetlenül hagyott ipari műemlék Mecsekszabolcstól északkeletre helyezkedik el, azonban közigazgatásilag ahhoz a városrészhez tartozik. A Szent-István akna megközelíthető helyi járatokkal, a 12-es és a 80-as buszjárattal valamint a Széchenyi akna a 11-es járattal. Szent István akna egykor egy virágzó bányásztelepülés volt, olyan mint például ma a Kertváros egy része. Ma már csak egy "elfelejtett" városrész.
Mecsekszabolcson áthalad a 66-os főút. Autóbusszal a városrész déli sarkát el lehet érni a 2A- járattal, a falu központjáig jár a 2-es járat, míg az északi területekre a 12-es, és a 4-es járatokkal lehet eljutni.