Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Tinnye milyen hatással volt a mai társadalomra. Megalakulása óta a Tinnye folyamatos vitákat váltott ki, és széles körű érdeklődést váltott ki a kutatás különböző területein. Az évek során a Tinnye különleges jelentést és relevanciát kapott, befolyásolva azt, ahogyan megértjük a minket körülvevő világot. Részletes elemzésen keresztül feltárjuk a Tinnye számos aspektusát, időbeli alakulását és jelenlegi valóságunk alakításában betöltött szerepét. Ez a cikk egy panorámaszerű és gazdagító víziót kínál a Tinnye-ről, azzal a céllal, hogy elősegítse jelentőségének jobb megértését és értékelését a jelenlegi környezetben.
A települést a jövőben az M1-es autópályát Esztergommal összekötő M100-as autóút (korábbi tervezési nevén R11-es gyorsút) fogja tehermentesíteni. Az autóút építését 2022-ben elhalasztották.
Története
Tinnye és környéke már az ókorban is lakott hely volt. Területén római, honfoglaláskori, Árpád-kori és török időkből származó leleteket is találtak. A Páskom nevű részen földvármaradványok találhatók, valószínűleg szintén az Árpád-korból. III. Béla király uralkodása alatt (1172-1196) a Dél-Franciaországból bevándorolt Aynard nemzetség nyerte adományul a környéket. A tatárjárás után a településtől délkeletre emelkedő (ma Perbálhoz tartozó) hegycsúcson Aynard lovag vára állott, rövid ideig, mely térségi belviszályok következtében pusztult el.
A falu első okleveles említése 1274-ből ismeretes, ekkor Tinnyei Miklós birtoka volt. 1300 után a község egy ideig lakatlan volt. 1319 előtt az akkor lakatlan területet a király Hontpázmány nemzetségbeli Kázmérnak és Andrásnak adta. 1319 után Moys nádor Tinnyét Vendel és fia budai várnagyoknak zálogosította el. I. (Nagy) Lajos király 1346-ban Iwandorf Jánosnak és Zudor Péternek adományozta. 1361-ben Magyar Pál nejének, Gersei Margitnak tulajdona volt, templomát a korabeli írások már ekkor említették. 1367-ben az óbudai, 1477-ben részben a nyúlszigeti apácák, részben Magyar Balázs (1472–76) birtokában volt.
1541-ben a törökök kezére került, de a település a török idők alatt sem néptelenedett el, lakott hely maradt, s az apácák is fenntartották itteni tulajdonjogukat, ugyanakkor mellettük birtokosa volt a településnek a Hagymássy, majd az Eölbey család is.
1715-ben Tinnyén 23 adózott portát írtak össze, a lakosság létszáma azonban folyamatosan emelkedett. 1825-ben már 1364 lakost számláltak a településen.
1842 és 1846 között itt lakott Kossuth Lajos, akinek a szomszédos Úny községben kisebb birtoka volt. A 19. század folyamán a közbirtokos családok mintegy 30, főként klasszicista stílusú kúriát építettek. A mai napig is felismerhető néhány szép arányú udvarház, volt nemesi kúria, de tulajdonosaik nem képesek helyreállítani azokat, állagukat megóvni.
Az itt épült kúriáknak két típusa ismert. A gazdagabb, módosabb, nagyobb telekkel rendelkező nemesek tornácos, kétsoros (kétmenetes), zárt alaprajzú kúriát építettek; ilyen volt például az 1808-ban épült Csehfalvay-kúria. A másik alapvető típus az „L” alaprajzú kúria volt. Ezt a típust jellemzően a kisebb alapterületű telkekre tervezték.
A közbirtokosság tagjai közül többen országos jelentőségű ügyekben is tevékenyen működtek közre. Így Simontsits János, mint Pest megye alispánja Fáy András barátjaként részt vett a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Nemzeti Színház alapításában és működtetésében.
1870 óta számos egyesület működött: tűzoltó-, takarék-, gazda műkedvelő egyesületek, Hangya Szövetkezet. Működésük pezsgő gazdasági, társadalmi, kulturális életet eredményezett a kis településen. A 20. század első felében köves utak, árkok, hidak, Népház épültek, bevezették a villanyt, országos vásárokat tartottak.
A második világháború nagy pusztítást végzett. Több kisebb csata, rendszeres bombázások voltak, a terület többször cserélt gazdát.
Az 1950-től működő Kossuth, majd Új Élet Termelőszövetkezet 1975-ben beolvadt a töki Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe.
1956. december 22-én a helyi termelőszövetkezet vezetője a karhatalommal beidéztetett a tanácsházára száz helyi férfit, akik ki akartak lépni a szövetkezetből. Szabadon bocsátásuk érdekében spontán tüntetés alakult ki, elsősorban az érintett feleségek köreiből, amire válaszul a karhatalmi egység vezetője a tömegbe lövetett; a sortűznek egy halálos áldozata volt.
A Piliscsaba felé vezető műút mentén Török-várnak nevezett, ismeretlen eredetű földhányás található, alatta Török-kútnak nevezett, jóvízű forrás, távolabb pedig a Garancsi-tó látható.
Az egykori Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1951. augusztus 1-jei, 217-es számú határozatával döntött Tinnye-Jászfalu lakott hely Piliscsabához történő csatolásáról.
Önálló településsé válása (Piliscsabáról leválása) dr. Bak Ferenc polgármesterségének idejére esett, aki a rendszerváltástól2014. február 8-án bekövetkezett haláláig vezette a települést.
A 2000-es évek elején új lakónegyedekkel bővült a község. Ezek a Makkfa Liget , Mediterrán-völgy, Királyvölgy. Ennek eredményeként a település lakosságszáma folyamatosan növekszik.
Kossuth 1842-tól 1846-ig, családjával lakott itt. 60 Holdas birtokot és lakóházat vásárolt, részint hogy a jó levegőn tüdejét gyógyítsa, részint hogy Pest vármegyei birtokkal rendelkezvén (a szomszédos Úny községben és az akkor még Tinnyéhez tartozó Jászfalu-pusztán kisebb birtoka volt) a megye követe lehessen. Az ország több vezető politikusa kereste fel tinnyei otthonában. Házát, mely ma egyben műemlék is, emlékoszlop jelöli. A községben az egyik utca, a helyi iskola és a művelődési ház is a nevét viseli. A hagyomány szerint a községből kivezető út eperfasorainak ültetéséről is ő rendelkezett.
Nevének eredete
Tinnye nevének eredete még tisztázást igényel, de fennmaradt egy régi, tréfás anekdota, mely a falu nevét a dinnyéével rokonítja; ugyanaz az anekdota több másik, környező falu nevének eredetét is „megmagyarázza.”
Tóth Jánosné Héregi Eszter nyugdíjas tanítónő, aki 2023-ban nyerte el e címet a község 19. és 20. századi történelmének feldolgozásáért, ismeretterjesztő, helyi hagyományőrző munkája elismeréseként. Egykori pedagógusi munkája mellett dolgozott a művelődési házban is, s a mai napig gondozza Tinnye helytörténeti gyűjteményét.
Tinnyei alkotók, művészek, értelmiségiek
Gajdó Delinke székelyföldi származású magyar színésznő
Kladek András (PHD) nyugalmazott ezredes (Tinnye, 1946 december 11), a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja. 1997-től a vezérkar hadkiegészítési csoport főnökhelyetteseként felelt a sorozásos rendszer működéséért. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkereszt kitüntetettje 2013-ban.
Czene Zsuzsa néptáncpedagógus.
Naszvadi István népi fafaragó
Czetliné Nagy Orsolya mézeskalácskészítő népi iparművész
Tuba Tóth Eszter bábkészítő, pedagógus
A település életében egykor fontos szerepet betöltő helyi, vagy helyi kötődésű személyek
Dr. Kiss Ákos (1919–1999), az Iparművészeti Múzeum osztályvezetője, a római kori emlékek nemzetközi hírű kutatója. Sokirányú tudományos tevékenysége mellett 20 évig dolgozott Tinnye-Úny története című tudományos igényű nagyszabású művén.
Tiborczszeghi Horváth Géza (1833-1904) országgyűlési képviselő, vármegyei árvaszéki elnök, honvéd hadnagy.
Szokoly Viktor (1835–1913), a XIX. század második felében jelentős újságíró, lapszerkesztő, író. Gyűjtötte, megjelentette az 1848-as szabadságharc emlékeit. Gyűjtést szervezett a Kossuth-emlékoszlop állítására, amelynek eredményeként a világ első Kossuth-emlékművét Tinnyén állították fel, 1883-ban
Kézdy Vásárhelyi Géza (1840–1920) országos hírű régész. Tinnyén és a környéken kutatott, jelentős római kori, és honfoglalás kori leletei a Nemzeti Múzeumba kerültek. Ő gyűjtötte fel a Garancsi-tó szép keletkezésmondáját is.
Hantken Miksa (1821–1893) világhírű geológus. Az Osztrák-Magyar Monarchia széntelepeinek kutatója, több nemzetközi tudományos testület tagja. A földben megkövesedett ősállatok, csigák, kagylók maradványai alapján következtetett az ásványkincsekre. Több általa felfedezett kövületet Tinnyéről nevezett el. A legszebb a mintegy 15cm nagyságú csiga, a Tinnyea vásárhelyii.
Pohl Sándor (Tinnye, 1897. február 1.–Budapest, 1976): 1924-től Pest vármegye főszolgabírája. 1938-39 között Újpest, majd 1939-től 1944-ig Kassa polgármestere, cserkésztiszt.
Józan Sándor (Tinnye, 1932. augusztus 4.-Budapest, 1985. május 13.) rendőrtiszt, Magyarország washingtoni nagykövetségének ideiglenes ügyvivője (1967-1968), a Belügyminisztérium III/I osztályának osztályvezetője (1977-1985).
Kramberger Valéria (Tinnye, 1892) Festő. A budapesti Állami Női Festőiskolában tanult. Mestere: Deák Ébner Lajos. 1913-tól állított ki a Nemzeti Szalonban. Főként tájképekkel és virágcsendéletekkel szerepelt a tárlatokon.
A 2023 januári adatok alapján a község állandó lakosainak száma 1957 fő, ebből 975 nő, 982 férfi
2024 januári adatok alapján a település lélekszáma meghaladta a 2000 főt, így az önkormányzati választás után önálló hivatal alakulhat a Pilisjászfaluval közös hivatal helyett.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89%-a magyarnak, 1,9% cigánynak, 1% németnek, 0,6% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33%, református 18,2%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 21,5% (24% nem nyilatkozott).
2022-ben a lakosság 88%-a vallotta magát magyarnak, 2,7% németnek, 1% cigánynak, 0,5% szlováknak, 0,2% horvátnak, 0,1-0,1% szerbnek, románnak, lengyelnek, görögnek, örménynek, bolgárnak, ruszinnak és ukránnak, 4,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 21% volt római katolikus, 10,1% református, 0,8% evangélikus, 0,6% görög katolikus, 0,2% ortodox, 0,1% izraelita, 0,7% egyéb keresztény, 0,4% egyéb katolikus, 17,3% felekezeten kívüli (48,4% nem válaszolt).
Polgármesteri Hivatal Tinnye, Bajcsy-Zsilinszky Endre utca 9.
Orvosi Rendelő Tinnye, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 4.
Kossuth Lajos Általános Iskola Tinnye, Szabadság tér 3.
Napköziotthonos Óvoda Tinnye, Petőfi Sándor u. 2.
Kossuth Lajos Művelődési Ház Tinnye, Kossuth Lajos u. 10.
Sport
Bushido Judo Club
Tinnyei Teniszklub
Tinnyei Üvegtigris FC
Szikrázó Lótenyésztő és Sportegyesület
Pilisi Lovaskert
Nevezetességei
Szent AnnaRómai katolikustemploma műemlék. 1797-ben épült, késő barokk stílusban, homlokzattoronnyal. Tornyát ívelt sisak fedi. Főoltárán Szent Annát és a gyermek Jézust ábrázoló oltárkép látható; védett kegykép.
A Piliscsaba felé vezető út mellett található a Garancsi-tó, mely Natura 2000 természetvédelmi terület. A tó és környéke is kedvelt kirándulóhely. Itt forgatták az Üvegtigris című film és két folytatása jeleneteinek többségét.
Setéth-sírbolt az ún. “Régi” temetőben
Kossuth Lajos egykori lakóháza az előtte álló emlékoszloppal