Ebben a cikkben a Brassó vármegye minden oldalát megvizsgáljuk, az eredetétől a mai hatásig. A Brassó vármegye olyan téma, amely az évek során sok ember figyelmét és érdeklődését felkeltette, és relevanciája továbbra is különböző területeken nyilvánvaló. A következő néhány sorban alaposan megvizsgáljuk a Brassó vármegye legfontosabb aspektusait, időbeli alakulását és jelenlétét a mai társadalomban. Ezen túlmenően elemezzük a hatását a különböző területeken, teljes és részletes elképzelést kínálva a Brassó vármegye-ről, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse annak fontosságát és jelentését a modern világban.
Brassó vármegye | |||
| |||
Fennállás | 12. század–1918 | ||
Ország | Magyar Királyság | ||
Főbb települések | Brassó | ||
Népesség | |||
Népesség | ismeretlen | ||
Nemzetiségek | 35,5% románok 32,6% magyarok 30,8% németek | ||
Vallás | katoliusok | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 1492 km² | ||
Térkép | |||
Brassó vármegye térképe | |||
Brassó vármegye domborzati térképe | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Brassó vármegye témájú médiaállományokat. |
Brassó vármegye (románul: Comitatul Brașov) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság erdélyi részében. Magyarország egyik legkisebb vármegyéje, az erdélyi szászok kulturális központja volt. Területe ma Romániához tartozik. Keletről Háromszék vármegye, nyugatról pedig Fogaras vármegye és Nagy-Küküllő vármegye határolta. Központja Brassó volt.
Az egykori Brassó vármegye teljes területe hegység és hegyközi medence, folyóvölgy. A vármegye területének nagy részén a Persányi-hegység és a Bodzai-havasok egy része volt található. Jelentős déli hegykerete egyben határhegy is volt Románia felé. Ezek nyugatról keletre haladva: a Bucsecs egy része, a Keresztényhavas, a Nagykőhavas, a Lóhavas és a Csukás. Legfontosabb folyója az Olt. Főbb folyóvizei még a Tatrang és a Barca patakai.
Brassó régiót a 12. században alapították a betelepülő németek. 1876-ban vált a régió vármegyévé, amikor Erdély közigazgatása jelentősen megváltozott.
A lakosság száma 1880-ban 83 929 volt. Közülük 23 948 magyar (28,53%), 26 579 német (31,67%), 29 250 román (34,85%) anyanyelvű volt.
1910-ben a vármegye összlakossága 101199 személy volt, ebből 33 886 (35,5%) román, 31 191 (32,6%) magyar, 29 415 (30,8%) német.
Népszámlalás | összesen | Magyar nyelv | Román nyelv | Német nyelv | egyéb |
---|---|---|---|---|---|
1880 | 83.929 | 23.948 (29,62%) | 29.250 (36,18%) | 26.579 (32,87%) | 1.074 (1,33%) |
1890 | 86.777 | 26.116 (30,10%) | 31.106 (35,85%) | 27.802 (32,04%) | 1.753 (2,02%) |
1900 | 95.565 | 31.191 (32,64%) | 33.886 (35,46%) | 29.415 (30,78%) | 1.073 (1,12%) |
1910 | 101.199 | 35.372 (34,95%) | 35.091 (34,68%) | 29.542 (29,19%) | 1.194 (1,18%) |
1920 | 101.953 | 33.584 (32,94%) | 36.138 (35,44%) | 30.281(29.78%) | 1.950 (1,91%) |
1930 | 168.125 | 44.761 (26,6%) | 83.948 (49,9%) | 33.348 (19,8%) | -- |
1948 | 203.724 | 37.511 (18,41%) | 140.818 (69,12%) | 23.399 (11,49%) | -- |
A vármegye községei fennállása alatt mindvégig az alábbi három járáshoz voltak beosztva:
A vármegyéhez egyetlen város tartozott, a megyeszékhely Brassó, melynek rangja rendezett tanácsú város volt, emellett törvényesen használta a történelmi szabad királyi városi címet is.
Bokor József (szerk.). Brassó, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X