Ebben a cikkben a Csongrád vármegye témával foglalkozunk, amely már régóta érdeklődés és vita tárgya. A Csongrád vármegye egy olyan téma, amely sok ember kíváncsiságát és lenyűgözését keltette fel, mivel a vonatkozásai szélesek és változatosak. A történelem során a Csongrád vármegye központi szerepet játszott fontos eseményekben és felfedezésekben, különböző módon befolyásolva az egyének és a társadalmak életét. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Csongrád vármegye releváns dimenzióit és szempontjait, valamint a jövőre nézve lehetséges következményeit.
Csongrád vármegye | |||
Az egykori Megyeháza Szentesen | |||
| |||
Fennállás | 1000-1949 | ||
Ország | Magyar Királyság | ||
Központ | Szentes | ||
Főbb települések | Szentes, Szeged, Csongrád, Szegvár | ||
Népesség | |||
Népesség | ismeretlen | ||
Nemzetiségek | 98,06% magyarok 0,87% németek 0,37% szerbek | ||
Vallás | katolikusok, reformátusok | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 3569 km² | ||
Térkép | |||
Csongrád vármegye térképe | |||
Csongrád vármegye domborzati térképe | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Csongrád vármegye témájú médiaállományokat. |
Csongrád vármegye (németül: Komitat Tschongrad, latinul: Comitatus Chongradiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság alföldi részében. A mai Csongrád-Csanád vármegye nyugati területe megegyezik vele, csupán Horgos tartozik Szerbiához. Központja Szentes volt.
A vármegye területe szinte mindenhol síkság, csak néhány helyen találni mesterségesen emelt dombokat. A síkság nyugat-kelet irányba ereszkedik alá, Szegednél tengerszint fölötti magassága 80 m. A síkság a vármegye nyugati részén viszont már 120 m-re is felemelkedik. A vármegyének több fontos folyója van: a Tisza, amelyhez rengeteg ér csatlakozik, a Maros, a Körös.
Északról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, északkeletről Békés vármegye, keletről Csanád vármegye, délről Torontál vármegye, délnyugatról Bács-Bodrog vármegye, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta. Hasonlóan keleti szomszédjához, Csanád vármegye talajához, Csongrád vármegye talaja is rendkívül termékeny.
A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Bácsvár központtal valószínűleg a Borkalán nemzetség birtokaira alapozva. Első megyeszékhelye Csongrád volt. A tatárjárás után IV. Béla Szegedre helyezte át a megyeszékhelyt.
Az Oszmán Birodalom elfoglalta a 16. században, a Habsburg Birodalom pedig a 17. században kebelezte be.
Megyeszékhelye 1773-tól 1883-ig Szegvár, 1883-tól 1950-ig Szentes.
1918-tól Horgos a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (később Jugoszlávia, jelenleg Szerbia, azon belül a Vajdaság) része lett.
Az 1950-es megyerendezés során Csanád megye délnyugati felét, amely magába foglalta az egykori Torontál vármegye Magyarországon maradt részét is, Csongrád megye területéhez csatolták.
1910-ben a vármegyének 325 568 lakosa volt, ebből:
Csongrád vármegye az 1876-os megyerendezés előtt két, azt követően három járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye, addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek. 1876-tól 1950-ig az alábbiak voltak a megye járásai (és állandó székhelyeik 1886-tól).
Csongrád vármegye területén feküdt, de nem tartozott hozzá Szeged szabad királyi város, és 1873-ban törvényhatósági jogú várossá alakult Hódmezővásárhely is.
A vármegyében az 1871-es községi törvény alapján három rendezett tanácsú város alakult, Csongrád, Hódmezővásárhely és Szentes, és e rangot vette fel az akkor még a Jászkun kerülethez tartozó Kiskundorozsma is, amely 1876-tól kezdve vált a vármegye részévé. E rendezett tanácsú városok közül Hódmezővásárhely 1873-ban törvényhatósági jogú várossá alakulva kivált a vármegyéből, Csongrád pedig 1880-ban lemondott a többletterhekkel járó rangról és nagyközséggé alakult, ahogy az ekkor Csongrád megyéhez átcsatolt Kiskundorozsma is 1876. 1881-től 1923-ig a megye egyetlen városa Szentes volt, ekkor azonban Csongrád ismét rendezett tanácsú várossá alakult.
A megye rendezett tanácsú városai tehát az alábbiak voltak: