A mai világban a Szily Kálmán (gépészmérnök) olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött relevanciája, a tudományos területen betöltött fontossága vagy a kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Szily Kálmán (gépészmérnök) felkeltette az akadémikusok, tudósok, lelkesek és a kíváncsiak figyelmét. Ebben a cikkben a Szily Kálmán (gépészmérnök) különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a mai hatásig, elemezve következményeit és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezenkívül megvizsgáljuk más témákkal való kapcsolatát és időbeli alakulását, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk a Szily Kálmán (gépészmérnök)-ről.
Szily Kálmán | |
Született | 1875. május 4. Budapest |
Elhunyt | 1958. január 14. (82 évesen) New York |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Szily Kálmán |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1898, doktorátus, bölcsészettudomány) |
Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-18/19 (jelképes)) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagy-szigethi ifjabb Szily Kálmán (Budapest, 1875. május 4. – New York, 1958. január 14.) mérnök, királyi József-műegyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1920).
Nagyszigethi Szily Kálmán fizikus és egyházasbüki Dervarics Róza fia. 1892-től középiskolai és műegyetemi tanulmányait Budapesten végezte és a tudományegyetemen matematikai, fizikai és technikai előadásokat hallgatott. Ezután külföldi tanulmányútra ment, Párizsban, Zürichben harmadfélévig szakbeli dolgozatokat végzett. 1898-ban a budapesti egyetemen bölcseletdoktori oklevelet szerzett és a műegyetemen a mechanikai tanszék mellé adjunktusnak nevezték ki. 1901-ben ugyanott a rugalmasság elméletéből magántanári képesítést nyert. 1906-ban műegyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott, 1913-tól a mechanika nyilános rendes tanára lett. Az 1927–28-as és 1929–30-as tanévben az intézmény rektoraként működött. 1930-ban kinevezték a vallás- és közoktatásügyi minisztérium főiskolai osztályának élére, majd 1932-ben államtitkár lett. 1941–42-ben már ismét a műegyetem tanított. Elnöke volt az Országos Felsőoktatási Tanácsnak, a felsőházban képvisele a műegyetemet. 1944 őszén kivándorolt Németországba.
Cikkei: a Math. és Phys. Lapokban (IV. A binomiális együtthatók néhány elemi tulajdonsága); a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyében (XXXVI. Húzó kisérletek belső nyomásra igénybe vett csövekkel; ugyanez németül és franciául is).