Szily Kálmán (gépészmérnök)

A mai világban a Szily Kálmán (gépészmérnök) olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár a történelemben betöltött relevanciája, a tudományos területen betöltött fontossága vagy a kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, a Szily Kálmán (gépészmérnök) felkeltette az akadémikusok, tudósok, lelkesek és a kíváncsiak figyelmét. Ebben a cikkben a Szily Kálmán (gépészmérnök) különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a mai hatásig, elemezve következményeit és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezenkívül megvizsgáljuk más témákkal való kapcsolatát és időbeli alakulását, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk a Szily Kálmán (gépészmérnök)-ről.

Szily Kálmán
Született1875. május 4.
Budapest
Elhunyt1958. január 14. (82 évesen)
New York
Állampolgárságamagyar
SzüleiSzily Kálmán
Foglalkozása
Tisztsége
  • a magyar főrendiház tagja (1927–1931)
  • államtitkár (1930. július 28. – nem ismert, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1898, doktorátus, bölcsészettudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (1-1-18/19 (jelképes))
SablonWikidataSegítség

Nagy-szigethi ifjabb Szily Kálmán (Budapest, 1875. május 4.New York, 1958. január 14.) mérnök, királyi József-műegyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1920).

Élete

Nagyszigethi Szily Kálmán fizikus és egyházasbüki Dervarics Róza fia. 1892-től középiskolai és műegyetemi tanulmányait Budapesten végezte és a tudományegyetemen matematikai, fizikai és technikai előadásokat hallgatott. Ezután külföldi tanulmányútra ment, Párizsban, Zürichben harmadfélévig szakbeli dolgozatokat végzett. 1898-ban a budapesti egyetemen bölcseletdoktori oklevelet szerzett és a műegyetemen a mechanikai tanszék mellé adjunktusnak nevezték ki. 1901-ben ugyanott a rugalmasság elméletéből magántanári képesítést nyert. 1906-ban műegyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott, 1913-tól a mechanika nyilános rendes tanára lett. Az 1927–28-as és 1929–30-as tanévben az intézmény rektoraként működött. 1930-ban kinevezték a vallás- és közoktatásügyi minisztérium főiskolai osztályának élére, majd 1932-ben államtitkár lett. 1941–42-ben már ismét a műegyetem tanított. Elnöke volt az Országos Felsőoktatási Tanácsnak, a felsőházban képvisele a műegyetemet. 1944 őszén kivándorolt Németországba.

Cikkei: a Math. és Phys. Lapokban (IV. A binomiális együtthatók néhány elemi tulajdonsága); a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyében (XXXVI. Húzó kisérletek belső nyomásra igénybe vett csövekkel; ugyanez németül és franciául is).

Munkái

  • A binomiális együtthatók néhány elemi tulajdonsága. Budapest, 1895. (Math. és Phys. Lapok IV.).
  • A fémdrótok elektromos ellenállásának csavarásokozta változása. Doktori értekezés. Bp., 1898. (Ugyanez németül és francziául).
  • A világ-egyetem energia készlete. Bp., 1899. Természettud. Közlöny Pótfüzeteiből).
  • Síkmozgású érdes testek ütközése. Bp., 1901. (Mathem. és Természettud. Értesítő XIX. Ugyanez németül).
  • Húzó kísérletek belső nyomásra igénybe vett csövekkel. Bp, 1902. (M. Mérnök és Építész Egylet Közlönye XXXVI. Ugyanez németül és francziául).
  • Adalékok a statika elemeihez. Bp., 1907. (Math. és Phys. Lapok XVI.).
  • A feszültségi állapot alapegyenleteiről. Bp., 1908. (Math. és Phys. Lapok XVII.).
  • Mechanika I – III., Bp., 1920 – 21.
  • Műszaki mechanika. Bp., 1933.

Jegyzetek

Források