Csáki Frigyes

Csáki Frigyes
Született	1921. március 11. Budapest
Elhunyt	1977. augusztus 29. (56 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	villamosmérnök, egyetemi tanár, akadémikus
Iskolái	Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1945–1949)
Kitüntetései	Akadémiai Díj (1961), Állami Díj (1973)
Sírhelye	Farkasréti temető (6/1-1-82)
A Wikimédia Commons tartalmaz Csáki Frigyes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csáki Frigyes (Budapest, 1921. március 11. – Budapest, 1977. augusztus 29.) állami díjas villamosmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A szabályozáselmélet és az irányítástechnika (automatika) tudományának iskolateremtő egyénisége volt.

Életútja

Középiskolásként második helyezést ért el az országos matematikai tanulmányi versenyen. Egyetemre nem vették fel, így 1939-ben Pestszenterzsébeten helyezkedett el szövőgyári munkásként és gépkezelőként, miközben textilipari iskolába járt. A második világháború éveiben, 1942 után a hatóságok több ízben elvitték munkaszolgálatra. Utolsó behívásakor megszökött és 1945 tavaszáig bujkált. 1945-ben beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, tanulmányaival párhuzamosan, 1946–1948 között pedig két budapesti villamossági gyárban is dolgozott gyakornokként. 1949-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1949–1951 között a villamos gépek üzemtana, illetve a különleges villamos gépek műegyetemi tanszékén gyakornokoskodott, majd tanársegéd lett, 1951 után pedig a Magyar Tudományos Akadémia aspirantúráját töltötte ugyanitt. Ezzel párhuzamosan 1951-től oktatott a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemen is. 1954-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett, s ugyanebben az évben nevezték ki a Villamos Energetikai Kutatóintézet tudományos osztályvezetőjévé. Két év elteltével, 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem villamos gépek tanszékének docense lett, ezzel párhuzamosan pedig 1956–1961 között az MTA Automatizálási Kutatóintézet alapítógárdájának tagja, tudományos munkatársa volt. 1960-ban megvédte doktori értekezését, és a műszaki tudományok doktora lett. 1961-től haláláig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem általa alapított automatizálási tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt, egyidejűleg 1962-től a Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutatóintézetének igazgatóhelyettesi feladatait is ellátta. 1963–1964 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatási rektorhelyettese, 1964–1969 között pedig rektora volt.

Munkássága

Tudományos pályája első szakaszában az elektromos energiaátvitel, a villamos gépek elméleti problémáival foglalkozott. Az 1960-as évek elejétől érdeklődése az erősáramú ipari berendezések elektrotechnikája, ezen keresztül a szabályozáselmélet, az irányítástechnika (automatika), a folyamatirányítás és a digitális vezérlés kérdéseire irányult. Kutatásaival és szakkönyveivel megteremtette a teljesítményelektronika és automatika magyarországi alapjait. Egyetemi tanszékein sokat tett a villamosmérnöki képzés korszerűsítéséért.

1972-től Borisz Nyikolajevics Petrov mellett a Budapesten kiadott Problems of Control and Information Theory című szakfolyóirat főszerkesztője volt.

Társasági tagságai és elismerései

Tudományos eredményei elismeréseként 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagjává választották. 1970–1973 között a tudós testület elnökségi tagja volt, majd 1976-tól haláláig látta el az Akadémia alelnöki feladatait. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Pugwash-mozgalom magyar nemzeti bizottságának is elnöke volt.

Tudományos és oktatásszervezési eredményei elismeréseként 1961-ben Akadémiai Díjat vett át, 1973-ban az automatika tudományának elméleti megalapozásáért az Állami Díj első fokozatát, 1977-ben Kruspér István-emlékérmet kapott. Emellett díjazottja volt a Munka Érdemrend arany fokozatának (1967) és a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek (1970) is. 1971-ben a Moszkvai Energetikai Intézet tiszteletbeli doktorává avatták.

Főbb művei

• Komplexszámok és vektorok elektrotechnikai alkalmazása. Budapest: Mérnöki Továbbképző Intézet. 1952.  
• Rövidzárlati áramok gyakorlati számítása: Előreszámított görbék alkalmazása. Budapest: Felsőoktatási Jegyzetellátó. 1954.  
• Változó szlip meghatározása turbógenerátorok szinkron üzemében. Budapest: Felsőoktatási Jegyzetellátó. 1960.  
• Szabályozástechnika I–II. Budapest: Tankönyvkiadó. 1962.  
• Vezérléstechnika. Budapest: Tankönyvkiadó. 1963.  
• Nemlineáris szabályozási rendszerek. Budapest: Tankönyvkiadó. 1966.   (Csáki előadásai alapján összeállította Lehoczky János)
• Szabályozások dinamikája: Lineáris szabályozáselmélet. Budapest: Akadémiai. 1966.  
• Automatika elemek: Villamos szabályozások szervei. Budapest: Tankönyvkiadó. 1967.   (Bézi Istvánnal és Barki Kálmánnal)
• Automatika I–II. Budapest: Tankönyvkiadó. 1968.   (Csáki előadásai alapján összeállította Bars Ruth)
• Korszerű szabályozáselmélet: Nemlineáris, optimális és adaptív rendszerek. Budapest: Akadémiai. 1970.  
• Fejezetek a szabályozástechnikából: Állapotegyenletek. Budapest: Műszaki. 1973.  
• Bevezetés az automatikába. Budapest: Akadémiai. 1973.  
• Vezérléstechnika. Budapest: Tankönyvkiadó. 1973.   (Barki Kálmánnal)
• Die Zustandraum-Methode in der Regelungstechnik. Budapest: Akadémiai. 1973.  
• Digitális technika. Budapest: Tankönyvkiadó. 1975.   (Gál Tiborral és Lakatos Lóránttal)
• Irányítástechnikai kézikönyv. főszerk. Csáki Frigyes. Budapest: Műszaki. 1977.  
• Bevezetés a digitális technikába. Budapest: Akadémiai. 1977.  
• State-space methods for control systems. Budapest: Akadémiai. 1977.  

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 114. o. ISBN 963-05-2500-3  
• Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 459. o. ISBN 963-05-4420-2  
• Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 698–699. o. ISBN 963-85773-0-4  
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1065–1066. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 212. o.