A var1 témája már régóta érdeklődés és vita tárgya. Nem számít, hogy történelmi témáról, közéleti személyiségről vagy releváns eseményről van szó, a var1 különböző alkalmakkor sok ember figyelmét felkeltette. Az évek során a var1 kutatások, elmélkedések és elemzések tárgya volt, végtelen véleményeket, elméleteket és változatos perspektívákat generálva. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a var1 hatását és relevanciáját különböző kontextusokban, valamint a mai következményeket.
| Józsa János | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1957. március 9. (67 éves) Győr |
| Ismeretes mint | vízépítő mérnök, egyetemi tanár |
| Nemzetiség | magyar |
| Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Budapesti Műszaki Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | hidraulika és a hidromorfológia |
| Kutatási terület | tavak és állóvizek hidrodimanikája |
| Tudományos fokozat | kandidátus (1993), akadémiai doktor (2003) |
| Munkahelyek | |
| Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem | egyetemi tanár |
| Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem | rektor |
| Szakmai kitüntetések | |
| Szent-Györgyi Albert-díj | |
| Akadémiai tagság | levelező (2013), rendes (2019) |
Józsa János Balázs (Győr, 1957. március 9. –) Széchenyi-díjas vízépítő mérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a hidraulika és a hidromorfológia, ezen belül a határfelületi folyamatok tavi ökoszisztémában, hullámteres vízfolyások áramlási viszonyai és a turbulenciamérés. 2015 és 2021 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora.
Ménfőcsanaki általános iskolai tanulmányok után a győri Révai Miklós Gimnáziumban tanult, majd érettségizett. 1976-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) vízépítő mérnöki szakán, ahol 1981-ben szerzett diplomát. Ezt követően a Vízügyi Tudományos Kutatóintézet (VITUKI) segédmunkatársaként kezdett el dolgozni Bakonyi Péternél a numerikus hidraulika osztályon. 1982-ben átment a Vízitervhez, ahol tervezőmérnök volt. Három évre rá visszatért a VITUKI-ba tudományos munkatársként. 1992-ben a privatizált Vituki Consultnál volt szintén tudományos munkatárs. 1994-ben visszatért a BME-re, a vízgazdálkodási tanszékre egyetemi adjunktusi beosztásban. 1996-ban kapta meg egyetemi adjunktusi megbízását, majd a 2003-as habilitációt követően egyetemi tanári kinevezését. 2004-ben a vízgazdálkodási tanszék, 2012-ben az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportja vezetője is lett. 2015-ben megválasztották az addigra átalakult Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektorának, pozíciójában 2018-ban megerősítették, a pozíciót 2021. június 30-ig töltötte be. Tisztségéből fakadóan a Magyar Rektori Konferencia tagja is volt. Magyarországi munkája mellett 1990–91-ben a Finn Hidrológiai Intézetben volt vendégkutató.
1993-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 2003-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA vízgazdálkodás-tudományi, illetve az áramlás- és hőtechnikai tudományos bizottságának lett tagja. A kilencvenes években több magyarországi tó, a Fertő-tó, a Balaton és a Velencei-tó hidrodinamikai feltárását irányítja. 2013-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2019-ben rendes tagjává. Emellett számos tudományos folyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült: Hidrológiai Tájékoztató, Hidrológiai Közlöny (ezeknek elnöke is), Periodica Polytechnica - Civil Engineering, Encyclopedia of Lakes and Reservoirs, Journal of Hydraulic Research és Journal of Hydrology and Hydromechanics. Részt vesz az Országos Vízgazdálkodási Tanács munkájában, illetve az International Association for Hydro-Environment Engineering and Research, valamint a International Society for Soil Mechanics and Geotechnical Engineering magyar nemzeti bizottságaiban is.