Ebben a cikkben mindent megvizsgálunk, ami a Czakó Adolf-hez kapcsolódik, annak eredetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. A Czakó Adolf olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző körökben, akár tudományos, akár társadalmi, akár szakmai téren. Az évek során a Czakó Adolf számos vizsgálat és tanulmány tárgya volt, amelyek hozzájárultak a témával kapcsolatos ismereteink bővítéséhez. Ezenkívül a mai relevanciája miatt nagy jelentőségű téma a világ megértésében, amelyben élünk. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Czakó Adolf összes lényeges vonatkozását és mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
Czakó Adolf | |
Született | Zwick Róbert 1860. február 4. Pest |
Elhunyt | 1942. január 28. (81 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
A Wikimédia Commons tartalmaz Czakó Adolf témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Czakó Adolf (eredeti neve: Zwick Róbert (1884-ig)) (Pest, 1860. február 4. – Budapest, 1942. január 28.) magyar építészmérnök, műegyetemi tanár. Az Országos Középítési Tanács és a Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete elnöke, valamint az Anyagvizsgálók Nemzetközi Szövetségében Magyarország állandó képviselője volt.
Szülei: Zwick Mihály és Hirsch Alojzia voltak. Tanulmányait a budapesti Műegyetemen és Zürichben végezte el. 1884-ben diplomázott. Gyakorlatát a MÁV-nál végezte el 1885–1886 között. 1886–1889 között a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium mérnökeként dolgozott. 1889–1894 között a Kereskedelmi Minisztérium Hídépítési Osztályának mérnöke, 1894–1895 között főmérnöke volt. Ebben az időszakban építette a zágrábi Száva-hidat. Egy értekezését a Mérnök Egylet 1888-ban Hollán-pályadíjjal jutalmazta. 1895-től a József Műegyetem alkalmazott szilárdságtani tanszékén előadó, majd nyugalmazott rendkívüli tanár (1895–1900), 1900–1931 között nyugalmazott rendes tanára volt. 1902-ben vezette be a mérnökképzésbe a szilárdságtani laboratóriumi gyakorlatokat. 1912–1914 között a Gépészmérnöki Osztály dékánja volt. 1916–1917 között a Mérnöki és Építészi Osztály dékánjaként dolgozott. 1918–1920 között a Műegyetem rektora volt. 1931-ben nyugdíjba vonult. 1931-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet tagja lett. 1938-ban a műszaki tudományok tiszteletbeli doktorává avatták.
Sírja a Kerepesi temetőben található (11-5-9).