Ma szeretnénk elmélyülni a Schimanek Emil lenyűgöző világában. A Schimanek Emil ősidők óta emberek millióinak érdeklődését és kíváncsiságát keltette fel szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a kulturális szférára gyakorolt hatása miatt, a Schimanek Emil kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiségben. Ebben a cikkben megvizsgáljuk azokat a különböző szempontokat, amelyek a Schimanek Emil-et egyetemes érdeklődésre számot tartó témává teszik, és foglalkozunk múltjával, jelenével és jövőjével egyaránt. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön egy izgalmas utazásban a történelem, az aktuális események és a Schimanek Emil által számunkra kínált lehetőségeken keresztül.
| Schimanek Emil | |
| Született | 1872. november 23. Pest |
| Elhunyt | 1955. szeptember 1. (82 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök egyetemi tanár |
| Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (60-3-195. fülke) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Schimanek Emil (Budapest, 1872. november 23. – Budapest, 1955. szeptember 1.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár. A műszaki tudományok doktora (1952).
A római katolikus vallású gyerek a budapesti belvárosi főreáliskolában végezte el középiskolai tanulmányait, majd a Műegyetem hallgatója lett. A Műegyetem elvégzése után ösztöndíjjal fél évet Berlinben töltött. Hazatérte után repetitor volt a Műegyetem matematikai és a mechanikai tanszékén. Rövid idő múlva a Magyar Fegyver és Gépgyár, utána a Ganz és Társa Danubius Művek mérnöke lett, később a Ganz főmérnöke volt. Műegyetemi tanári kinevezése 1900-ban volt, az egyetem gépészmérnöki szakosztályának tanára, két évvel később pedig a gépszerkezettani tanszék tanára lett. 1923-ban lett az egyetem rektora, melyet két évig töltött be. Egyik alapítója volt 1925-ben a BME épületében kiépült szakrendelői hálózatnak, mely a hallgatók és a dolgozók ingyenes gyógyellátását biztosította.
Először a Ganz gyárnak, aztán több kisebb vállalatnak volt szaktanácsadója. A bánhidai erőmű tervező és kivitelező ellenőrző bizottság vezetője volt, majd ugyanennek az erőműnek az üzemeltetői bizottságának elnöke. Sok városi és magánipari erőművet tervezett meg. Tudományos munkássága a hőerőgépekre, emelőgépekre és a hűtőgépek területére terjedt ki. Ő alapította a Széchenyi István Társaságot a kutató és tervező munka támogatására, alapítása óta főtitkára volt. A budapesti egyetemek képviseletében egy évig tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának. Alapításától elnöke volt az Országos Automobil Szakértői Bizottságnak, a bizottság megszűnése után pedig az Országos Közlekedésrendészeti Bizottságnak, valamint alelnöke volt a Királyi Automobil Klubnak is. A Honvédelmi Minisztérium is foglalkoztatta, az első magyar tank kísérleti gyártásának ellenőrzésével bízták meg. Számos találmánya közül a legismertebb a nevét viselő dízelmotor és karburátor. Jelentős szerepe volt a dízelmotor-gyártás beindításában. Nevéhez fűződik az első magyar benzines kismotor sorozatgyártása is, valamint az oldható dörzskapcsoló megtervezése, a gázturbina megalkotása.