Ebben a cikkben részletesebben megvizsgáljuk a Wartha Vince-et és a mai társadalomra gyakorolt hatását. A Wartha Vince évek óta érdeklődésre számot tartó téma és vita tárgya, relevanciája ma is kézzelfogható. A Wartha Vince eredetétől az idők során bekövetkezett fejlődéséig jelentős nyomot hagyott az emberi élet különböző területein, mindenre hatással van a személyközi kapcsolatoktól a politikai és gazdasági dinamikáig. Ezzel a részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy jobban megértsük a Wartha Vince szerepét a mai világban, és elgondolkodjunk a jövőbeni hatásán.
Wartha Vince | |
Született | 1844. július 17. Fiume |
Elhunyt | 1914. július 20. (70 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Hugonnai Vilma |
Foglalkozása | kémikus, műegyetemi tanár, akadémikus |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (34-11-12) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Wartha Vince témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Wartha Vince (Fiume, 1844. július 17. – Budapest, Kőbánya, 1914. július 20.) kémikus, borász, műegyetemi tanár, rektor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1899-től 1909-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.
Wartha Vince és Rossi Jozefa fiaként született. Tanulmányait a budai politechnikumban kezdte, majd Zürichben és Heidelbergben tanult. 1863-tól tanított a budai műegyetemen, amelynek rektora volt 1896-tól 1898-ig, majd 1907-től 1910-ig. 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1891-ben rendes tagjává választották. 1908 és 1910 között ő volt az MTA másodelnöke. Azon fáradozott, hogy az MTA érdeklődését és támogatását a műszaki tudományok számára megnyerje. 1912-ben ment nyugdíjba. Második felesége az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma volt. Nagyszámú tudománynépszerűsítő írása főként annak a Természettudományi Társulatnak a kiadványaiban jelent meg, amelynek 1899 és 1910 között az elnöke volt.
Számos területen alkotott maradandót. A hazai szeneket elemezte, elsőnek határozta meg a gázgyártásban hasznosítható szénfajtákat. Ipari- és ivóvízelemzéssel is foglalkozott; vízvizsgálati módszere ma is használatos. Nagy érdemeket szerzett a borászati kémia népszerűsítésében. A mikor a filoxéra hazánk hagyományos szőlőtermelő vidékein pusztított, Wartha kimutatta, hogy a homokos talaj is kiválóan alkalmas lehet szőlőtermelésre. Hazánkban az elsők között ismerte fel a fényképezés szerepét a tudományokban. A legjelentősebb felfedezése az agyagiparban a gubbiói fémlüszter-máz (más néven bíborlüszter) évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése. Ezzel az általa eozinnak elnevezett mázzal a pécsi Zsolnay porcelángyárat tette nagy hírűvé. 1904-ben megszakadt a jó kapcsolata a Zsolnayakkal, amikor állami megbízásból újjászervezte Zsolnay vetélytársát, a herendi porcelángyárat. Mint a kerámiai ipar nagy hírű szakértője, tevékenyen vett részt a faenzai Museo Internazionale delle Ceramiche alapításában. Eötvös Loránd után 1899–1902 között a Magyar Turista Egyesület elnöke.