Misángyi Vilmos

Néha találkozunk a Misángyi Vilmos-gyel. Ez a Misángyi Vilmos így vagy úgy az életünk része lehet, akár érdeklődési témaként, életünk releváns személyeként, történelmi eseményként vagy egyszerűen csak valami olyan dologként, ami kíváncsiságot okoz. Ebben a cikkben tovább vizsgáljuk a Misángyi Vilmos-et, és azt, hogy mit képvisel a különböző kontextusokban. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a személyes életünkben betöltött relevanciájáig elmélyülünk a Misángyi Vilmos világában, hogy jobban megértsük jelentését és a körülöttünk lévő világra gyakorolt ​​hatását.

Misángyi Vilmos
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora
Hivatali idő
1944 – 1945
ElődDoby Géza
UtódVerebélÿ László

Született1880. január 8.
Pécs
Elhunyt1948. április 19. (68 évesen)
Teisbach

Foglalkozásgépészmérnök
IskoláiBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1903)

Misángyi Vilmos (Pécs, 1880. január 8.Teisbach, 1948. április 19.) magyar gépészmérnök, műegyetemi tanár. A Gépészmérnöki Osztály dékánja volt.

Életpályája

1903-ban diplomázott a budapesti Műegyetemen. 1903–1924 között a MÁV-nál szolgált. 1907-ben műszaki doktori oklevelet nyert a Műegyetemen A maradandó alakváltozásokról című értekezésével. 1909-ben Koppenhágában, 1912-ben New Yorkban az anyagvizsgálók nemzetközi kongresszusán vett részt. 1916–1920 között a kereskedelmi iskola tanárképző tanára volt. 1920–1926 között a MÁV fogyasztási szövetkezetének elnöke volt. 1921-től egyetemi tanár volt. 1924-ben mint MÁV főfelügyelőt hívták meg – Rejtő Sándor utódaként – a Műegyetem Mechanikai Technológiai Tanszékére nyilvános rendes tanárnak. 1924–1945 között a Mechanikai Technológiai Tanszék vezetője volt. 1927-től az Anyagvizsgálók Közlönye szerkesztője volt. Az 1944-1945-ös tanévben a Műegyetem rektoraként – a nyilas kormány utasítására – a Műegyetemet nyugatra akarta telepíteni; a tanári kar ellenállása miatt ez meghiúsult. A diákok és tanárok egy részét katonai behívóval kitelepítették Németországba, hogy a háború után legyen, aki újjáépíti az országot. Diákjaival Németországba távozott. A gépész- és vegyészmérnök hallgatókat Drezdába irányították, ahol átélték Drezda bombázását. Ezután Bajorországban – amennyire a háborús körülmények engedték – az oktatás folytatódott.

Több tanulmánya és önálló munkája jelent meg hazai és külföldi lapokban.

Művei

  • A maradandó alakváltozásokról (Budapest, 1907)
  • Rapport entre les déformations permanentes produites par traction et par compression (Koppenhága, 1909)
  • Ténacité et malléabilité (Koppenhága, 1909)
  • Lisztfeldolgozó iparunk fejlesztésének tanulmányozása (Budapest, 1910)
  • The differenees between the déformations of though and of plastic materials (New York, 1912)

Jegyzetek

Források

További információk

Előző
Doby Géza
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora
1944–1945
Következő
Verebélÿ László