Néha találkozunk a Misángyi Vilmos-gyel. Ez a Misángyi Vilmos így vagy úgy az életünk része lehet, akár érdeklődési témaként, életünk releváns személyeként, történelmi eseményként vagy egyszerűen csak valami olyan dologként, ami kíváncsiságot okoz. Ebben a cikkben tovább vizsgáljuk a Misángyi Vilmos-et, és azt, hogy mit képvisel a különböző kontextusokban. A társadalomra gyakorolt hatásától a személyes életünkben betöltött relevanciájáig elmélyülünk a Misángyi Vilmos világában, hogy jobban megértsük jelentését és a körülöttünk lévő világra gyakorolt hatását.
Misángyi Vilmos | |
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora | |
Hivatali idő 1944 – 1945 | |
Előd | Doby Géza |
Utód | Verebélÿ László |
Született | 1880. január 8. Pécs |
Elhunyt | 1948. április 19. (68 évesen) Teisbach |
Foglalkozás | gépészmérnök |
Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1903) |
Misángyi Vilmos (Pécs, 1880. január 8. – Teisbach, 1948. április 19.) magyar gépészmérnök, műegyetemi tanár. A Gépészmérnöki Osztály dékánja volt.
1903-ban diplomázott a budapesti Műegyetemen. 1903–1924 között a MÁV-nál szolgált. 1907-ben műszaki doktori oklevelet nyert a Műegyetemen A maradandó alakváltozásokról című értekezésével. 1909-ben Koppenhágában, 1912-ben New Yorkban az anyagvizsgálók nemzetközi kongresszusán vett részt. 1916–1920 között a kereskedelmi iskola tanárképző tanára volt. 1920–1926 között a MÁV fogyasztási szövetkezetének elnöke volt. 1921-től egyetemi tanár volt. 1924-ben mint MÁV főfelügyelőt hívták meg – Rejtő Sándor utódaként – a Műegyetem Mechanikai Technológiai Tanszékére nyilvános rendes tanárnak. 1924–1945 között a Mechanikai Technológiai Tanszék vezetője volt. 1927-től az Anyagvizsgálók Közlönye szerkesztője volt. Az 1944-1945-ös tanévben a Műegyetem rektoraként – a nyilas kormány utasítására – a Műegyetemet nyugatra akarta telepíteni; a tanári kar ellenállása miatt ez meghiúsult. A diákok és tanárok egy részét katonai behívóval kitelepítették Németországba, hogy a háború után legyen, aki újjáépíti az országot. Diákjaival Németországba távozott. A gépész- és vegyészmérnök hallgatókat Drezdába irányították, ahol átélték Drezda bombázását. Ezután Bajorországban – amennyire a háborús körülmények engedték – az oktatás folytatódott.
Több tanulmánya és önálló munkája jelent meg hazai és külföldi lapokban.
Előző Doby Géza |
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora 1944–1945 |
Következő Verebélÿ László |