A mai világban a Jógácsára példátlan jelentőségre tett szert. Mind személyes, mind szakmai szinten a Jógácsára jelentősen befolyásolta életünket. A Jógácsára megjelenése óta nagy jelentőségű témává vált, amely vitákat, kutatásokat és innovatív fejlesztéseket váltott ki. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Jógácsára hatását a különböző ágazatokban, annak időbeli alakulását és a jövőre vonatkozó következményeit. Kétségtelenül a Jógácsára olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és elengedhetetlen, hogy megértsük hatókörét és következményeit a mai társadalomban.
A jógácsára (szó szerint "jóga gyakorlat"; "az, akinek a gyakorlata a jóga") a buddhista filozófia és pszichológia egy jelentős iskolája, amely a fenomenológiára és az ontológiára helyezi a hangsúlyt meditatív- és jógagyakorlatokon keresztül. A 4. század környéki indiai mahájánabuddhizmussal azonosították, amelyhez hozzátartoztak a nem-mahájána dárstántika iskola (szautrántika) gyakorlói is.
A jógácsára példázat a tudat által felépített emberi tapasztalatokat magyarázza el.
Története
A jógácsára a madhjamaka mellett az indiai mahájána buddhizmus két fő filozófiai iskolája közé tartozik.
Eredete
Masaaki (2005) szerint: "a legelső jógácsára szöveg, a Szandhinirmocsana-szútra szerint Buddha elindította a 'tan kerekét' (Dharmacsakra) háromszor." Így ez a szútra a jógácsára legfőbb tana, amely bevezette a dharma kerekének háromszori megforgatása paradigmát, annak tanaival együtt. A jógácsára szövegeket általánosságban a harmadik forgatás részének tekintik, a kapcsolódó szútrákkal együtt. A jógácsára iskola orientációja nagyjából megegyezik a páli nikáják (gyűjtemények) gondolkodásával.
Aszanga és Vaszubandhu
A jógácsárát Aszanga és Vaszubandhu, brahmin féltestvérek szerezték. Aszanga éveket töltött intenzív meditációval, amelyek során úgy tartják, hogy gyakran ellátogatott a Tusita mennyországba, hogy tanításokat kapjon Maitréja bodhiszattvától. Úgy tartják, hogy a mennyországokat el lehet érni meditáció révén. Ezekről írt Paramártha, 6. századi indiai buddhista szerzetes.
Aszanga írta meg a jógácsára tanok legfőbb szövegeit, úgy mint a Jógácsárabhúmi-sásztrát, a Mahájána-samgrahát, az Abhidharma-szamuccsaját és egyéb műveket, jóllehet vannak ellentmondások a kínai és a tibeti hagyományokban, hogy mely műveket tulajdonítják neki és melyeket Maitréjának.
A jógácsára Kelet-Ázsiában
Az indiai jógácsára szövegek először az 5. században érték el Kínát. Ezek között volt Gunabhadra négy füzetes fordítása, a Lankávatára-szútra, amely fontossá vált később a csan buddhizmus számára. A 6. században egy Paramártha nevű indiai szerzetes és fordító terjesztette Kínában a jógácsára tanításokat. A kelet-ázsiai jógácsára legfontosabb alapítójának mégis Hszuan-cangot tartják, aki 33 éves korában Indiába utazott, hogy azután bő tíz évig tanulmányozza a buddhista tanokat híres mesterek segítségével és fontos szövegeket ültessen át kínai nyelvre. Hszuan-cang tanítója volt például a Nálanda Egyetem tanára, a 106 éves Sílabhadra. Hosszú útjáról 657 buddhista szöveggel tért haza Hszuan-cang, köztük a legfontosabb jógácsára szövegekkel, úgy mint a Jógácsárabhúmi-sásztra. A fordításokhoz ezután állami támogatást is kapott.
A jógácsára legelőször Sántaraksita majd Atísa révén került Tibetbe. A nyingmapa is használta a jógácsára szakkifejezéseit (bár nézeteit nem) a végtelen jelenségek jellemzésében (tibeti: རྣམ་གྲངས་མ་ཡིན་པའི་དོན་དམ་, wylie: rnam-grangs ma-yin-pa’i don-dam), amely Dzogcsen (tibeti: རྫོགས་ཆེན་, wylie: rdzogs chen) gyakorlatok végpontja. Emiatt a jógácsára a tibeti buddhizmus szerves részét képezi.
Annak ellenére, hogy Congkapa (akinek a reformjait tekintik a későbbi gelug iskola kezdetének) karrierje elején támogatta a jógácsára nézeteit (főleg a nyolcfajta tudatosság létezését és működését illetően), a későbbi gelug nézet szerint a jógácsára különbözik a madhjamaka logikától a buddhista két igazság tanait illetően.
↑Jones, Lindsay (Ed. in Chief) (2005). Encyclopedia of Religion. (2nd Ed.) Volume 14: p.9897. USA: Macmillan Reference. ISBN 0-02-865983-X (v.14)
↑Buddhahood Embodied: Sources of Controversy in India and Tibet - John Makransky. SUNY Press: 1997. ISBN 0-7914-3431-1
↑Zim, Robert (1995). Basic ideas of Yogācāra Buddhism. San Francisco State University. Source: Archiválva2012. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (accessed: October 18, 2007).
Kalupahana, David J. (1992). The Principles of Buddhist Psychology, Delhi, ri Satguru Publications
Keenan, John P. (1993). Yogācarā. 203–212. o., Yoshinori, Takeuchi; with Van Bragt, Jan; Heisig, James W.; O'Leary, Joseph S.; Swanson, Paul L.(1993). Buddhist Spirituality: Indian, Southeast Asian, Tibetan, and Early Chinese. New York City: The Crossroad Publishing Company. ISBN 0-8245-1277-4
Zim, Robert (1995). Basic ideas of Yogacara Buddhism. San Francisco State University. forrás: Archiválva2012. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (hozzáférés: October 18, 2007)
"The mind-only teaching of Ching-ying Hui-Yuan" (subtitle) "An early interpretation of Yogaacaara thought in China", Ming-Wood Liu, Philosophy East & West, vol. 35 no. 4, October 1985, pp. 351–375.