Ebben a cikkben a történelem során nyomot hagyó Nekkhamma lenyűgöző életét fogjuk felfedezni. Szerény kezdeteitől a legkiemelkedőbb eredményeiig Nekkhamma befolyásos alakja volt a területén. Pályafutásának részletes elemzésén keresztül felfedezzük a sikere mögött meghúzódó okokat és az őt körülvevő világra gyakorolt hatást. Tapasztalatainak, eredményeinek és kihívásainak alapos áttekintésével reméljük, hogy rávilágítunk a Nekkhamma fontosságára és maradandó örökségére.
A sorozat témája Buddhizmus |
---|
|
Körvonalakban |
A nekkhamma (szanszkrit: नैष्काम्य) páli kifejezés, melynek magyar fordítása "lemondás" vagy "lemondás öröme", de átvitt értelemben az jelenti, hogy „felhagyni a világi élettel és szent életet folytatni”, amely „mentes a kéjtől, a sóvárgástól és a vágyaktól”. A nekkhamma a buddhista nemes nyolcrétű ösvény első részében található, a "helyes szándék" csoportjában. A théraváda irányzatban használatos tíz tökéletesség közül a nekkhamma a harmadik.
A páli kánonban Buddha egyik példázatában elmagyarázza a megvilágosodásával kapcsolatos előzményeket. Gondolatait két csoportra osztotta. Az első csoportba azok kerültek, amelyek rontották a megfigyeléseit, szenvedéshez vezettek és megakadályozták a nirvána elérésében. Ide tartoztak az érzékszervekhez kötődő gondolatok, a rosszindulat és az ártó szándék. A második csoportba az ezzel ellentétes dolgok kerültek, mint például a lemondás, a jóindulat és a nem ártó szándék::
Ez utóbbi három gondolati tartalom — lemondás, jóindulat és nem ellenséges szándék — jelenti a nemes nyolcrétű ösvényben szereplő "helyes szándékot" (páli: szammá-szankappa; szanszkrit: szamjak-szamkalpa).
A kánon más részeiben Buddha részletes összehasonlítást ad az érzékszerviségből (káma) és a lemondásból (nekkhamma) származó gondolatokról.
A páli irodalmakban a lemondás a megvilágosodáshoz vezető út része. A Buddhavamszában, a Dzsátaka mesékben és a szövegmagyarázatokban a lemondás a tíz "tökéletesség" (páramí) közül a harmadik.