Ebben a cikkben a Zazen témával foglalkozunk, amely témával az elmúlt években egyre nagyobb jelentőséget kapott. Megjelenése óta a Zazen sokféle közönség figyelmét felkeltette, és vitákat és elmélkedéseket váltott ki a következményeiről. Az évek során a Zazen a terület szakértőinek kutatásának és elemzésének tárgya volt, akik hozzájárultak a jelenség megértéséhez. Ebből az alkalomból elmélyülünk a Zazen különböző szempontú elemzésében, feltárva történelmi, szociokulturális, politikai és gazdasági dimenzióit. Hasonlóképpen az érdekelt bennünket, hogy megvizsgáljuk, milyen hatást gyakorolt a Zazen a kortárs társadalomra, és hogyan alakította át gondolkodásmódunkat és cselekvésünket. Ezzel a Zazen átfogó vízióját igyekszünk kínálni, amely elmélkedésre és párbeszédre hívja fel a ma oly fontos témát.
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
A zazen (坐禅, kínaiul zuò chán) ülőmeditációt jelent japánul. A rinzai iskola módszere szerint a tudatot zazen közben kóanokra fókuszálják. A szótó a „szívből jövő ülés”, a sikantaza eszközét helyezi a gyakorlás középpontjába. Eszerint a cél nem a megvilágosodás – hiszen a megvilágosodás hajszolása világi vágy –, inkább a tudat megtisztítása, ami önmagában elvisz a nirvánába.
Zazent ülni roppant egyszerű; azt mondják, hogy épp ez az egyszerűség a nehéz benne. Mint sok dolognál, a zazennél is igaz, hogy csak gyakorlással lehet igazán elsajátítani.
Egyszerre általában 30-40 percet szokás így ülni. Hogy ez alatt a gyakorló mit csinál, igények válogatják. Számolhatja például a kilégzéseit, koncentrálhat a harájára, azaz a köldöke alatt két ujjnyira lévő területre, vagy ha már nagyobb tapasztalata van, meditálhat egy kóanon vagy megpróbálhatja kiüríteni a fejéből a gondolatait.