A mai cikkben a Péterhida-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amelyről valószínűleg hallottál, de nem biztos, hogy minden részletet ismersz. A Péterhida téma az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki, mivel relevanciája és hatása különböző területekre terjed ki. Ez egy olyan téma, amely a történelem során jelen volt, de jelenleg különböző tényezők miatt kiemelt jelentőséget kap. Ebben a cikkben a Péterhida-be fogunk mélyedni, hogy jobban megértsük jelentését, hatását és relevanciáját a mai társadalomban. Olvasson tovább, hogy megtudjon mindent, amit a Péterhida-ről tudnia kell!
Péterhida | |||
A 214 éves vízimalom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Barcsi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Káló Tímea (független) | ||
Irányítószám | 7582 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 149 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 12,65 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 11,62 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 00′ 38″, k. h. 17° 21′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 00′ 38″, k. h. 17° 21′ 37″ | |||
Péterhida weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Péterhida témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Péterhida egy község Somogy vármegyében, a Barcsi járásban.
Barcstól északnyugatra, a Gyékényes–Pécs-vasútvonal mellett fekszik, néhány kilométerre a Drávától. Közigazgatási területét súrolja ugyan a Barcs-Berzence közti 6801-es út is, de központjába csak az abból Komlósdnál leágazó 68 109-es számú mellékút vezet. vasúti megállóhelye is Komlósddal közös.
Péterhida a Tibold nemzetség ősi birtoka volt, később II. Ulászló a Báthoriaknak adományozta. 1536 és 1550 az ezen családból származó Báthori András mellett a babócsai plébános is a falu földesura volt. 1660-ban az akkor Péter-hídja néven említett település Szent-György várának tartozéka volt, majd 1677-ben a Széchenyiek tulajdonába került, és egészen a 20. századig az övék is maradt.
1848 őszén egy Jelacsics hadához tartozó granicsárcsapat megtámadta a falut, de a helyi nemzetőrök és népfelkelők sikeresen visszaverték a támadást. Az első világháborúban 25, a másodikban 16 péterhidai lakos halt hősi halált.
Péterhida a Drávának és holtágainak köszönhetően ősi halásztelepülés: története során szinte mindig élt itt legalább 8–10 halász, sőt, újabb kori történetéhez hozzátartozik, hogy egy ideig a Földművelésügyi Minisztériumnak is volt itt halászati kísérleti telepe. A helyi halleves jellegzetessége az volt, hogy mindig nagy haldarabok kerültek bele. Az 1960-as évek elején azonban a Rinyát szabályozták, az Ó-Dráva elmocsarasodott, így az addig eresztőhálókat és varsákat használó halászat hanyatlani kezdett. Egyúttal az 1810-ben épült vízimalom, amely addig több környékbeli falu (köztük horvátországi falvak) őröltetését is ellátta, beszüntette tevékenységét.
Az 1950-es téeszesítésig virágzott a helyi gazdaság: a halászat mellett sokan marhát és lovat tartottak. 1956-ig több szövetkezet működött itt: a Dolgozó Nép Alkotmánya, majd a Kossuth és a Drávamenti mgtsz. A termelési eredmények azonban egyre csökkentek, hasonlóan a lakossághoz: 1960-ban 540-en, öt év múlva már csak 470-en éltek Péterhidán. A 20. század végére, 21. század elejére a népesség igen elöregedett, a fiatalok közül sokan elvándoroltak, mivel a településen kevés a munkalehetőség. Az infrastruktúra viszont jól kiépített: van korszerű vízmű, kábeltelevízió és gázvezeték is, emellett működik a faluban művelődési ház, könyvtár és falugondnoki szolgálat is. A helyi iskolát azonban, amelynek alsó és felső tagozata is volt, be kellett zárni, a gyerekek Barcsra járnak tanulni.
A bolhói horvátok Petridának, a barcsi horvátok Petricának hívták a települést.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 162 | 165 | 147 | 156 | 146 | 149 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,5%-a magyarnak, 1,4% cigánynak, 0,7% horvátnak, 5,6% németnek mondta magát (11,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,4%, református 4,9%, felekezet nélküli 8,3% (18,8% nem nyilatkozott).
A faluban négy országos védettségű műemlék épület található: egy harangtorony, egy népi lakóház (a hozzá tartozó góréval együtt), egy kúria és egy 1810-ben épült, klasszicista stílusú vízimalom. 2017-es állapotfelmérések szerint sajnos a kúria igen romos, de a 21. század elejére szintén romossá vált vízimalmot teljesen felújították.
A település mellett egy fás legelő is található, ahol néhány óriási méretű tölgyfa is áll, valamint olyan ritka növények is előfordulnak, mint a tőzikék, a liliomfélék és az orchideafélék.