VIII. (IX.) István pápa
A mai világban a VIII. (IX.) István pápa a társadalom széles köre számára releváns és érdekes témává vált. Akár a populáris kultúrára, a politikára, a technológiára vagy az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása miatt, a VIII. (IX.) István pápa-nek sikerült több millió ember figyelmét felkelteni szerte a világon. Az évek során a VIII. (IX.) István pápa vita, elemzés és elmélkedés tárgya volt, sokféle véleményt és nézőpontot generálva, amelyek tükrözik a téma összetettségét és fontosságát. Ebben a cikkben a VIII. (IX.) István pápa különböző oldalait és a modern élet különböző területeire gyakorolt hatását tárjuk fel, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk egy olyan témára, amely ma is aktuális.
| VIII. (IX.) István pápa | |||||
| a katolikus egyház vezetője | |||||
.png) | |||||
| Született | 9. század Róma | ||||
| Megválasztása | 939. július 14. | ||||
| Beiktatása | 939. július 19. | ||||
| Pontifikátusának vége | 942. október | ||||
| Elhunyt | 942. október Róma | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz VIII. (IX.) István pápa témájú médiaállományokat. | |||||
IX. István (latinul: Stephanus), (9. század vége – 942. október) került a keresztény egyház élére a történelem folyamán 129.-ként 939. július 14-én. Amint az már megszokottá vált, István pápasága is Róma hercegének kényétől függött. II. Alberik tette meg pápának és később egy végzetes hiba miatt ő űzte el a trónról.
Élete
Rómában született és később a papi hivatást választva évek hosszas munkájával sikerült elérnie a bíborosi rangot. A Szent Szilveszter és Márton-templom kardinálisa volt. Amikor elődje, VII. Leó meghalt, a város ura Istvánt jelölte a trónra. Leó halálának másnapján, 939. július 14-én már fel is szentelték Istvánt hivatalába. Alberik nem várt tőle semmit, sőt pontosan azt akarta, hogy a pápa vonja ki magát a politikai életből. Ezért István pontifikátusa alatt igazán nem beszélhetünk pápai döntésekről, hiszen helyette Alberik uralkodott az egyházban is. István minden erejével támogatta a clunyi reformokat és a monostorizmust.
Azonban a napjait a Lateránban tengető egyházfő egy idő múlva megunta a tétlenkedést, és megkísérelt elszakadni Alberik elnyomó uralmától. A herceg távollétében kihirdette, hogy a Római Birodalom császárának a Szentszék a Karoling-dinasztia sarját, Tengerentúli Lajost ismeri el. Azt aki nem a francia uralkodót támogatja kiközösítéssel fenyegette meg. A hazatérő Alberik dühöngött István hűtlenségén, és katonáival azonnal elfogatta a pápát, majd büntetésül úgy megcsonkította István testét, hogy az sebeibe pár napon belül belehalt 942 októberében.
Művei
- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
Források
- Gergely Jenő: A pápaság története. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1982. ISBN 9630918633
- P.G. Maxwell – Stuart: Pápák krónikája. A pápaság története pápák uralkodása szerint Szent Pétertől napjainkig. Móra Könyvkiadó, 2007. ISBN 9789631182651
- Szántó Konrád: A katolikus egyház története. Budapest: Ecclesia. 1987. ISBN 9633634814
- Harald Zimmermann: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Gondolat Kiadó, 2002. ISBN 9639450146
Online források
Kapcsolódó szócikkek
| Előző pápa: VII. Leó |
|
Következő pápa: III. Márton |
