A mai cikkben a Románusz pápa-ről fogunk beszélni. Ez egy olyan téma, amely sok embert érdekelt a történelem során, és amely ma is vitákat generál. A Románusz pápa eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig a különböző területek szakértőinek tanulmányozásának és elmélkedésének tárgya volt. Ebben a cikkben a Románusz pápa-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, a mindennapi életre gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig. Kétségtelen, hogy a Románusz pápa egy lenyűgöző téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Románusz pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Született | ? Gallese | ||||
Megválasztása | 897 augusztusa | ||||
Beiktatása | 897 augusztusa | ||||
Pontifikátusának vége | 897 novembere | ||||
Elhunyt | 897 novembere Róma | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Románusz pápa témájú médiaállományokat. |
Románusz (latinul: Romanus), (?, Gallese – 897 novembere, Róma) léphetett a pápai trónra a világtörténelem folyamán 115.-ként 897 augusztusában. A korabeli krónikák nagyon homályosan és gyéren írnak a mindössze négy hónapon keresztül hivatalban lévő Románuszról.
Galleseben született, apját Constantinusnak hívták. II. Márton pápa unokaöccse volt. Toszkánai szerzetesek nevelték, tanították, így került közel a papi pályához. Felszentelése előtt pár évvel nevezték ki a római Bilincses Szent Péter-székesegyház bíborosává. A VI. (VII.) Istvánt elűző rómaiak a zsinaton olyan egyházfőt akartak választani, aki elítéli a hullazsinatot, és távol marad a spoletói család befolyásától. Miután Románusz nyilvánosan kárhoztatta a becstelen zsinatot, 897 augusztusában pápává szentelték fel.
Egyházfőként hivatalos formát akart önteni korábbi kijelentésének, azonban korai halála miatt erre már nem kerülhetett sor. Aktívan részt vett a világi hatalmi kérdésekben. A spoletói hercegek oldalára állt, és Lambertet, Spoleto hercegét ismerte el császárnak. Ezzel csalódást okozott a rómaiaknak, és ezért megfosztották trónjától. A párizsi kódex alapján utolsó napjait szerzetesként töltötte, de nem lehet kizárni azt sem, hogy megölték. Sírja a Szent Péter-bazilikában van.
Előző pápa: VI. (VII.) István |
|
Következő pápa: II. Theodórosz |