A mai világban a Jánosháza vitathatatlan jelentőségre tett szert. Akár a társadalomra, akár a kultúrára, akár a politikára gyakorolt hatása miatt, a Jánosháza állandó beszédtéma lett. Hatása az élet minden területére kiterjed, ellentmondó véleményeket és állandó vitákat generál. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Jánosháza jelentőségét, elemezve következményeit és szerepét a mai világban. Egy részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy jobban megértsük, hogyan alakította a Jánosháza a valóságunkat, és mi a jövőbeli előrejelzése.
Jánosháza | |||
Az Erdődy várkastély | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Vas | ||
Járás | Celldömölki | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Kiss András (független) | ||
Irányítószám | 9545 | ||
Körzethívószám | 95 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2325 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 105,13 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 23,41 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 17° 09′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 17° 09′ 51″ | |||
Jánosháza weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Jánosháza témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jánosháza város Vas vármegyében, a Celldömölki járásban.
Vas vármegye keleti részén, a Kemenesalja délkeleti részén, a Marcal völgyében található. Keleti határa nagyrészt sík, a Marcal felé ereszkedő terület, míg nyugat felől a Mosó-árok völgyének dombosabb térszíne húzódik. A vidék nagy része mezőgazdasági művelés alatt áll, vízfolyásainak mellékét rétek kísérik, míg déli irányban nagyobb kiterjedésű erdők borítják a tájat.
A település a 8-as és a 84-es főutak keresztezésének közvetlen közelében helyezkedik el, ezért mindkettőn kényelmesen megközelíthető (a két főút csomópontja a belterület felől a 8435-ös úton érhető el). Keszthely északi határvidékével a Kisgörbőn és Óhídon át idáig vezető 7331-es út köti össze, Karakó felől pedig a 7381-es út vezet a településre. Kemenespálfa felé a 8429-es út, Kissomlyó felé a 8457-es út biztosít összeköttetést,
Vonattal a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon érhető el, melynek egy megállási pontja van itt: Jánosháza vasútállomás, mely a belterület délkeleti szélén helyezkedik el, közvetlenül a 8457-es út mellett.
A település mellett a 8-as és 84-es főutak kereszteződése táján Lázár Jenő tárt fel egy halomsírt. Ebben hat urnasírt talált, amelyek a késő bronzkori késő halomsíros – korai urnamezős kultúra temetkezései. A hely nemzetközileg elfogadott archeológiai névadó lelőhely lett, hiszen a kultúra egy csoportját Jánosháza–Farkasgyepű csoportként emlegetik. Egy másik halmot Fekete Mária tárt fel, amelyben ugyanennek a kultúrának kissé korábbi fázisára keltezhető sírjára lelt. A Ság hegyi központi település egyik korai temetője lehetett itt. A hazai és külföldi párhuzamok alapján kisebb halmok és temetkezések lehetnek még a területen. Településeik a Magasparton, az Alsóerdőnek és a Fürdődombnak nevezett határrészen lehettek. A többutcás, szalagtelkes községben felfedezhetők a korábbi városias építkezés nyomai is.
Az aránylag későn keletkezett település, első írásos nyoma csak a 15. századból való (Janushaza 1428). Nevét a feltételezések szerint tulajdonosáról, a szomszédos Varsányt is birtokló Joannesról kapta. Joannes Ormuzd de Varsány ún. kisvára a ma igencsak romos várkastély területén keresendő. Az 1400-as évek elején szerezték meg a Garayak és a somlói uradalomhoz csatolták.
A 16. század elején Bakócz Tamás kapta meg, tőle örökölték az Erdődyek, akik a devecseri Choron családnak adták zálogba. Később ők örökbirtokként erősíttették meg szerzeményük tulajdonjogát.
A család kihalása után a leányági örökösöktől a 18. században szerezték vissza az Erdődyek.
Maga a település virágkorát a 16–17. században élő várkastély tövében alakult ki, amely mellett az 1600-as években jelentős katonai tábort is fenntartottak. A község fejlődéséhez jelentősen hozzájárult még, hogy a környező településeken fekvő birtokok központja lett. Ennek köszönhetően az 1571-ben elhagyatott helyként számontartott települést a következő évszázadban már mezővárosként tüntették fel.
Kereskedelmi jelentőségét a főút közelsége is emelte. 1750-ben már négy utcát írtak össze (Öreg, Új, Újváros, Bojtorjánszeg). 1707-ben az osztrák csapatok felgyújtották. A 19. században járási székhely is volt, de később ez a terület a Kiscelli járásba olvadt be. A 18. század második felében zsidók is letelepedtek itt, akiknek száma annyira megnövekedett, hogy a következő században iskolát, zsinagógát is építettek. A 18. századi úrbéri összeírásokból kitűnik, hogy a község valóban a mezővárosi fejlődés állapotában volt.
Jánosháza jelentős vásártartó hely, vásáros napokon több tíz kilométeres körzetből hat úton áramlott a nép a községbe. Miután a környéken több kisebb község is vásártartási engedélyt szerzett, Jánosháza vásári jelentősége csökkent.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára 2013. július 15. napján városi címet kapott.
A 17. században elpusztult fatemplom helyett az 1700-as évek elején az evangélikus prédikátor elűzése után emeltek új épületet a katolikusok. Az 1734 körül készült kőépületet 1779-ben az Erdődy család költségén nagyobbították meg és építették át klasszicizáló barokk stílusban. A Keresztelő Jánosról elnevezett egyhajós római katolikus templom egyenes záródású szentélye keskenyebb a hajónál. Ívesen tört párkányú, sátortetős tornya csak a harangszinttel emelkedik ki a homlokzatból. A hajót három osztatú csehsüvegboltozat, a szentélyt és sekrestyét csehboltozat fedi. A nyugati oldalon két pilléren nyugvó karzat van. A főoltárkép egy barokk stílusú falkép, amely a Jézust keresztelő Jánost ábrázolja, felettük a Szentlélek galamb formájában. A szintén barokk mellékoltárt Assisi Szent Ferencnek állították. A kagyló alakú kő keresztelőkút fa fedőjén Krisztus és Keresztelő Szent János barokk szobra látható. A falfülkében fából faragott barokk Pietà szobor van. A fő téren álló barokk Szűz Mária-szobor a felhőkön álló Mária megkoronázását mutatja be, az alak felett a Szentháromság. A konzolokon két angyal szobra áll.
A Várkastély első írásos emléke 1510-ből való, amikor a király Bakócz Tamás unokaöccsének Erdődy Péternek engedélyt adott háza fallal és árokkal való körbevételéhez.
1537-ben Török Bálint ostromolta, majd a következő évben el is foglalta. Choron András és fia reneszánsz óolasz bástyát és négyszögletes alaprajzú védelmi rendszert építettek ki.
1583-ban Choron János végrendeletében saját költségén újonnan építettnek mondta.
Az 1600-as évek elején, egy még a Bocskai-hadjárat előtti gyújtogatás romjait javíttatta ki Nádasdy Tamás a kastély nagy részén.
1609-ben Choron Margit, Nádasdy Orsolya és Nádasdy Tamás osztották fel maguk között. Ebből a szerződésből tudjuk, hogy a már emeletes épület tornyában óra és harang is volt.
1703-ban teljesen üres és romos állapotú, mert tulajdonosai nem használták.
1732 után újra az Erdődyek tulajdonában került.
1758-ban Erdődy Lászlóné Illésházy Anna barokk stílusban építtette át és tette lakhatóvá. Ő 1765-ig itt is élt, de az 1780-as években már újra romos állapotba került.
1855-ben emeletet kapott a lakórész. Utolsó bővítése 1935-ben volt, amikor elkészült újabb emelete és a ma is látható sisak a toronyra.
Jánosháza mai határain belüli egykori település.
1273-ban IV. László az itteni jobbágyokat hadi érdemeikért az országos nemesek közé emelte.
Pusztulásáig ezután kisnemesi birtok volt.
1575-ben azt jegyezték fel, hogy a török Söjtörig pusztította el a vidéket.
1635-ben említik utoljára mint falut, utána csak puszta volt.
Egykor a mai Jánosházától északnyugatra fekvő települést 1478-ban Somló várának tartozékaként tartották nyilván (Galosháza).
1588-ban már hódolt a töröknek, ezután viszont puszta.
1769-ben már csak egy dűlőnév őrizte emlékét.
A településen 2003. október 12-én időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester halála miatt.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 2553 | 2528 | 2489 | 2436 | 2338 | 2325 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,8%-a magyarnak, 0,6% németnek, 5,5% cigánynak, 0,2% románnak mondta magát (15,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,5%, református 1,7%, evangélikus 3,2%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 2,6% (23,6% nem nyilatkozott).
Erdődy várkastély vagy más néven Erdődy-Choron-kastély A vár első írásbeli említése 1510-ből maradt fenn. 1510-ben a király, Erdődy Péter-nek (Bakócz Tamás unokaöccsének) engedélyezte, hogy udvarházát fallal és árokkal vegye körbe.
1538-ban Török Bálint kezére kerül. 1609-ben kora barokk stílusban bővítették. 1732 után került vissza az Erdődyek birtokába a kastély meglehetősen romos állapotban. 1758-ban átépítették és ismét lakhatóvá tették, de az 1780-as évekre állapota újfent leromlott. A lakórészre 1855-ben emeletet építettek, utolsó átalakítására 1935-ben került sor, amikor újabb emelet készült el, ekkor került a ma is látható jellegzetes sisak a toronyra. A kastély egészen az államosításig az Erdődyeké maradt. A második világháború végén a bevonuló szovjet csapatok feldúlták és kifosztották. A háború után egy ideig járványkórház működött falai között, melynek során állapota tovább romlott. Később mezőgazdasági szakiskolát és óvodát alakítottak ki benne, míg a tetőtérben múzeum kapott helyet. Az épület jelenleg üresen áll, felújításra szorul.
Római katolikus templom
A templom 1734 körül épült a korábbi, akkorra már elpusztult fatemplom helyett. 1779-ben az Erdődy család költségén nagyobbították meg, és építették át klasszicizáló barokk stílusban. A római katolikus templom egyenes záródású szentélye keskenyebb a hajónál. Ívesen tört párkányú, sátortetős tornya csak a harangszinttel emelkedik ki a homlokzatból. A hajót három osztatú csehsüveg boltozat, a szentélyt és sekrestyét csehboltozat fedi. A nyugati oldalon két pilléren nyugvó karzat van. A főoltárkép egy barokk stílusú falkép, amely a Jézust keresztelő Szent Jánost ábrázolja, felettük a Szentlélek galamb formájában. A szintén barokk mellékoltárt Assisi Szent Ferencnek állították. A kagyló alakú kő keresztelőkút fa fedőjén Krisztus és a templom védőszentje, Keresztelő Szent János barokk szobra látható. A falfülkében fából faragott barokk Pietà szobor van.