Ebben a cikkben a Keléd lenyűgöző világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai hatásig megvizsgáljuk ennek a Keléd-nek az összes releváns vonatkozását. A történelem során a Keléd kulcsfontosságú szerepet játszott a társadalom különböző aspektusaiban, akár inspirációforrásként, akár a változás előmozdítójaként, akár a kulturális identitás szimbólumaként. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Keléd számos oldalát, a művészetre és kultúrára gyakorolt hatásától az emberek mindennapi életében betöltött relevanciájáig. Továbbá foglalkozni fogunk a jelenlegi kontextusban való fontosságával, figyelembe véve a modern világra gyakorolt hatását és a jövőre vonatkozó lehetséges következményeket. Összefoglalva, ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó képet adjon a Keléd-ről, mélyreható és gazdagabb megértést biztosítva az olvasóknak a ma oly fontos témában.
Keléd | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Vas | ||
Járás | Celldömölki | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Feiler Ferenc Miklós (Fidesz-KDNP) | ||
Irányítószám | 9549 | ||
Körzethívószám | 95 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 100 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 10,09 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 8,72 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 04′ 44″, k. h. 17° 06′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 44″, k. h. 17° 06′ 59″ | |||
Keléd weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Keléd témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Keléd község Vas vármegyében, a Celldömölki járásban.
A település Jánosházától délnyugatra, a 8-as számú főúttól délre, a 84-es számú főúttól nyugatra helyezkedik el; központján a Keszthely északi határvidékétől Kisgörbőn és Óhídon át Jánosháza központjáig vezető 7331-es út halad végig.
Keléd neve régi magyar személynévből származik. A névtípus és a régészeti leletek tanúsága alapján is Árpád-kori eredetű település. Az írott forrásokban a név csak igen későn, 1444-ben jelentkezik, idevaló nemes nevében. A török korig a környéken is birtokos köznemesi Kelédy családé. Az 1549. évi rovásadó jegyzékbe 3 kelédi jobbágyportát, 4 zsellért és 2 szolgát vettek fel. A Kelédyeket 1575-ben még megerősítették itteni nemesi kúriájuk birtokában. A falu később elpusztult, és csak a 18. században népesült be újra.
A középkori falu a mai községtől északra helyezkedett el. A hagyomány szerint is itt állt a középkori templom, amelynek maradványát az 1780-as években készült I. katonai felmérés térképlapja Rudera (=romok) felirattal tünteti fel. Ezzel megegyező helyen figyelhetők meg a templom és a körülötte fekvő temető nyomai. Annak a feltevésnek bizonyítására, hogy a lelőhelyen volt-e földvár is, ásatás szükséges.
A falu fejlődése szorosan összekapcsolódott a kúria történetével. A Szent-Ivány kúriát valószínűleg a 18 század végén emeltette szentgyörgyi Horváth család, felhasználva az építkezéshez a romtemplom köveit. 1854-ben bővítették az épületet és kényelmes lakhellyé alakították. A hátsó, alacsonyabb szárny barokk eredetű, míg az első része már klasszicista. Az uradalmat 1859-ben Krása Manó vásárolta meg, ez hozta meg a gazdasági élet fellendülését. A jelentős beruházások eredményeként 1865-ben ecet- és szeszgyár létesült, melyeket gőzgépekkel szerelt fel. 1897-ben Krása távbeszélőt létesített a kúria és jánosházai takarékpénztár, valamint annak épületében lévő posta és távíró között.
A 19. század második felén a falu kúriából és a hozzá tartozó 11 magánházból állt.
1915-ben Krása Manó a liptószentiváni Szent-Ivány Oszkárnak adta el az uradalmat, ami 3600 holdat tett ki.
1923-ban tűz ütött ki, amelynek helyreállítása során az eredetileg nyereg tetős első épületszárnyat már manzard tetős formában kibővítve készítették el. A korábbi tornácos részt beépítették. Az uradalom gazdasági élete azonban továbbra is pezsgő maradt. Szeszfőzde, szeszfinomító, rum- és likőrgyár. Említést érdemel az uradalom áramfejlesztője, gőzmalma, gőzfűrésztelepe, 10 holdas méhészete, 17 holdas halastóban lévő pontytenyésztés, díszfácán tenyésztés.
1945-ben 40 orosz katona lakott a kúriában, amely a háború után is Szent-Ivány Egoné maradt 1952-ig. A kúriát 1952-ben államosították. 1964-ben átalakították a 23 helyiséges épületet. 1982-től itt működött Tanácsháza és TSZ iroda volt. Parkjában fürdő és teniszpálya is volt. Ősparkjából a jegenyefenyő, platán és egy vadgesztenye figyeli az épület sorsát. Jelenleg helyi védelem alatt áll.
A településen 2000. július 23-án időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester halála miatt.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 82 | 74 | 77 | 110 | 82 | 100 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,6%-a magyarnak mondta magát (1,4% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 88,6%, evangélikus 1,4%, felekezet nélküli 2,9% (7,1% nem nyilatkozott).
A település sportegyesülete a Keléd HKSZSE, amelynek futballcsapata az utóbbi években (a 2012/13-as és 2019/20-as évadok között biztosan) a Vas megyei III. osztály Sárvári csoportjában játszott. Legjobb eredménye ebben az időszakban az akkor 10 csapatból álló mezőny hatodik helyezése volt, a 2013/14-es szezonban, illetve a következő évadban a csapat egyik támadója, Feiler Ádám szerezte meg a Sárvári csoport gólkirályi címét. Korábban, az 1950-es években a Kelédi KSK nevet viselte a település sportköre.