A mai világban a II. Jenádiosz konstantinápolyi pátriárka olyan témává vált, amely az emberek széles körében nagyon fontos és érdekes. Megjelenése óta a II. Jenádiosz konstantinápolyi pátriárka mélyen befolyásolta a társadalom különböző aspektusait, vitákat, elmélkedéseket és jelentős változásokat generált. Ez a cikk átfogóan és mélyrehatóan foglalkozik a II. Jenádiosz konstantinápolyi pátriárka fontosságával, feltárva annak különböző aspektusait és következményeit a különböző területeken. Egy részletes elemzésen keresztül kívánja megvilágítani a II. Jenádiosz konstantinápolyi pátriárka legrelevánsabb szempontjait, hogy jobban megértsük és tudatosítsuk annak mai jelentését és jelentőségét.
II. Jenádiosz | |||||
Konstantinápoly püspöke | |||||
II. Mehmed oszmán szultán és II. Gennádiosz konstantinápolyi pátriárka (mozaik) | |||||
Született | 1405 körül Konstantinápoly | ||||
Elhunyt | 1473 (?) Prodromosz Szent János monostor, Szerrai közelében | ||||
Nemzetiség | görög | ||||
Felekezet | ortodox keresztény | ||||
Püspökségi ideje 1454. január 6. – 1456 májusa | |||||
Püspökségi ideje 1463 áprilisa – júniusa | |||||
Püspökségi ideje 1464 augusztusa – 1465 ősze | |||||
| |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Jenádiosz témájú médiaállományokat. |
II. Jenádiosz, vagy Gennádiosz Szkholáriosz (latinul: Gennadius Scholarius), eredeti nevén Jeórjosz Kurtíszisz (Konstantinápoly, 1405 körül – Prodromosz Szent János monostor, Szerrai közelében, 1473?) bizánci tudós, és konstantinápolyi pátriárka 1454-től 1456-ig, 1463-ban, és 1464-től 1465-ig.
Jenádiosz fiatalon Markosz Eugenikosz tanítványa volt, később pedig magas világi tisztségek ellátását bízták rá. Mint bizánci tudós és teológus, aki részt vett a görögök képviseletében a bázel–ferrara–firenzei zsinaton. Itt ugyan a latin és a görög egyház egyesítését támogatta, de a zsinat után Bizáncba visszatérve megváltoztatta álláspontját, és ellenezni kezdte az uniót, ezért kolostorba kényszerült. Miután 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, Jenádiosz lett kinevezve pátriárkává. II. Mehmed oszmán szultán az új keresztény alattvalóinak egyfajta önrendelkezést kívánt biztosítani a konstantinápolyi pátriárka vezetése alatt. Gennádiosz később lemondott egyházi hivataláról, de még két ízben rövid időre ismét Konstantinápoly püspöke lett. Végül kolostorba vonult, és ott fejezte be életét.
Jenádiosz íróként is jelentős, és őt tartják az utolsó nagy bizánci teológusnak. Kiválóan ismert az ókeresztény és a középkori bizánci irodalom mellett a nyugati skolasztikát is. Írt vitairatokat, exegetikai és aszketikus műveket, homiliákat, liturgikus és egyéb verseket. Magyarázta Arisztotelészt és Porphürioszt. Ismert a platonista Georgiosz Gemisztosz Pléthónnal folytatott vitája, illetve a II. Mehmed oszmán szultán előtt elmondott beszéde, amely később az ortodox egyház egyik hitvallásává vált. Írásainak számát mintegy 100-ra teszik.
Jenádiosz egy művét magyar nyelvre is lefordították, és az eredeti görög szöveg mellett kísérőtanulmánnyal ellátva megjelentették: