A mai világban a Aiszóposz olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes a különböző területeken. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a mindennapi életre gyakorolt hatásai, akár a történelemben betöltött jelentősége miatt, a Aiszóposz olyan téma, amelyet érdemes részletesen elemezni és megvitatni. A Aiszóposz eredetétől a mai hatásig felkeltette az akadémikusok, a szakértők és a nagyközönség érdeklődését, ezért elengedhetetlen a különböző élek és dimenziók feltárása. Ebben a cikkben elmélyülünk a Aiszóposz izgalmas világában, hogy részletesen megismerjük jellemzőit, kihívásait és lehetőségeit azzal a céllal, hogy bővítsük ismereteinket és megértsük ezt a lenyűgöző témát.
Aiszóposz (ógörögül: Αἴσωπος, átírásban: Aísōpos; latinul: Aesopus), magyaros formában Ezópus(z) (Amorium, Kis-Ázsia, Kr. e. 620 körül – Delphoi, Kr. e. 564 körül) híres ókori görög meseköltő, a „mesék Homérosza”. Európa számára ő a meseirodalom alapítója, neve és számos meséje önállóan is fogalommá vált.
Élete
Hérodotosz és Arisztotelész szerint az i. e. 6. század első felében élt Szamosz szigetén, Xanthosz, majd Iadmon rabszolgájaként, aki végül felszabadította. Kortársa volt Szapphó is. Hérakleidész Lembosz szerint trák volt. A hagyomány szerint azonban fríg rabszolga: alacsony termetű, púpos ember volt, aki szellemi képességeivel kiemelkedett kortársai közül, s gazdája szabad emberré tette.
Mesemondó tehetségével nagy népszerűségre tett szert, és hamarosan bekapcsolódott a kor politikai életébe is. A hagyomány szerint eljutott Kroiszosz lüd király udvarába, aki diplomáciai feladatokkal különböző utakra küldte. Így jutott el Delphoiba, ott azonban – amint arról Arisztophanész tudósít – összeütközésbe került a helyi papokkal, akik istenkáromlás miatt megölték i. e. 564-ben.
A delphoiak később jóvátétel gyanánt vérdíjat fizettek, amit volt gazdájának unokája, a hasonló nevű Iadmon kapott meg.
Művei
Az állatmese (fabula) műfaja ősidők óta általánosan ismert volt a nép körében. Az addig csak szájhagyomány útján terjedő és fennmaradó mesék megjelennek már Hésziodosz, Arkhilokhosz, Szimónidész műveiben is, de Aiszóposz foglalta írásba az akkor és abban a kultúrkörben ismert mesekincs – valószínűleg – legnagyobb részét. A mesélők ajkán minden bizonnyal sokkal hosszabb történeteket Aiszóposz tömör prózában rögzítette.
Utóélete
Élettörténete a századok során számtalan legendával bővült (például az alvilágot is meglátogatta és visszatért onnan), és a középkorban önálló regénnyé vált (Aiszóposz-regény).
Az általa gyűjtött és rögzített mesék az európai kultúrkör mesevilágának alapját képezik, kissé eltérve például a sumér mesevilágnak ezekkel csak távoli hasonlóságot mutató történeteitől. Az indiai Pancsatantra mesegyűjteménnyel, ami a perzsa és arab mesevilág alapját képezi, Aiszóposz történetei közül csak kettő hozható összefüggésbe.
Meséit a középkorban a kolostori iskolákban gyakran olvasták erkölcsi tartalmai miatt.
A könyvnyomtatás feltalálása után hamarosan számos kiadásban jelent meg. Kiemelkedően szép volt az 1476-ban Ulmban megjelent munka, gyönyörű fametszetei miatt.
A mai európai nyelvekben, így a magyarban is számos olyan fordulat él, ami közvetlenül Aiszóposztól származik (egy fecske nem csinál nyarat, más tollával ékeskedik és sok más).
Haszonnal mulattató mesék. Mellyeket rész-szerint Ésopusból vett, rész-szerint maga tsinált, s az olvasásban gyönyörködő iffjaknak kedvekért könnyen érthető versekbe foglalt Pétzeli Jósef, Streibig József, Győr, 1788
Fédrusnak, ésópusi beszédekről írt 5 könyvei és ragasztékja; fordítás és jegyzetek: Sepsi Zalányi Szabó Elek, Lyceum Nyomda, Kolozsvár, 1824
Válogatott darabok Esopus elmés meséiből – Magyar nyelvet tanuló gyermekek számára könnyen érthető versekben magyarázta B. J., Trattner-Károlyi Nyomda, Pest, 1835
Aesop meséi, fordítás: Szabó István, Hartleben, Pest, 1846, (Hellen könyvtár)
1850–1919
Ezópusi mesék, Fédrus után szabadon forditá s közrebocsátá Komáromi Károly, Városi Nyomda, Debrecen, 1854
Fedrusnak Augustus szabadosának esópi meséi, Ramasetter Károly, Veszprém, 1856
300 Ezopus mese, az ifjúság számára átdolgozta: Boros Gábor, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai nyomdája), Budapest, (legalább 4 kiadás: 3.: 1902, 4.: 1926)
Ezopus legszebb meséi, a magyar ifjúság számára átdolgozta: Baróti Lajos, Rozsnyai Károly, Budapest, 1900-as évek eleje, 1920-as évek
Válogatott Ezopusi mesék, magyarul és vendül, írta: Mikola Sándor, szerzői kiadás, Budapest, 1942
Száz fabula, melyeket Aesopusból és egyebünnen és összeszerzett a fabulának értelmével egyetemben Heltai Gáspár, Kolozsvár, 1566, mai nyelvre átírta Lengyel Dénes, Szent Hilárius, Budapest, 1943, (Szent Hilárius könyvek)
[https://mek.oszk.hu/05900/05925/ A bölcs Esopusnak és másoknak fabulái és oktató beszédei, valamint azoknak értelme melly fabulákat egybeszerzette és Kolozsvárott anno MDLXVI. kiadta Heltai Gáspár (most pedig a mai kegyes olvasónak átnyújtja Keleti Arthur), Tevan Nyomda, Békéscsaba, 1943
Aisopos meséi, fordítás, bevezető: Czimer József, ABC Rt., Budapest, 1943
1945–1989
Ezópus fabulái, fordítás: Pesti Gábor, Közoktatásügyi Kiadóvállalat, Budapest, 1950
A Hold ruhája, Aiszóposz meséiből, fordítás: Tarbay Ede: Móra, Budapest, 1962
Aiszóposz meséi, fordítás, utószó, jegyzetek: Sarkady János, Magyar Helikon, Budapest, 1969
A madarakról és a vadakról, az aiszóposzi meséket magyarította Heltai Gáspár és Pesti Gábor, a fabulákat gyerekeknek átírta Ács Pál és Székely Júlia Anna, Móra, Budapest, 1985
Aiszóposz meséi, fordítás: Sarkady János, Európa, Budapest, 1987, (Az ókori irodalom kiskönyvtára)
1990–
Aiszóposz száz története, Ecsedy István átírásában, Bába Kiadó, Szeged, 2005
Az Aesopus életéről, erkölcséről, minden fő dolgairól és haláláról való história, fordítás: Laskay János, tan.: Uray Piroska, a fakszimile szövegét közzétette: Kőszeghy Péter, MTA Irodalomtudományi Intézet/Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, (Bibliotheca Hungarica antiqua)