Gerovo

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Gerovo témát, amely alapvető szempont, amely mindennapi életünk számos területére hatással van. A Gerovo olyan fogalom, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki a mai társadalomban, mivel hatása különböző szempontokra terjed ki, az egészségügytől és a technológiától a kultúráig és a politikáig. Az elemzés során alaposan megvizsgáljuk a Gerovo különböző aspektusait és következményeit, hogy megértsük jelentőségét és hatását a mai világban. Ezen kívül feltárjuk a Gerovo különböző nézőpontjait és véleményét azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk erről a releváns témáról.

Gerovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségČabar
Jogállásfalu
PolgármesterŽeljko Erent
Irányítószám51304
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség593 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság580 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 30′ 53″, k. h. 14° 38′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 30′ 53″, k. h. 14° 38′ 32″
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerovo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gerovo falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Čabarhoz tartozik.

Fekvése

Fiumétól 26 km-re északkeletre, községközpontjától 9 km-re délre, a horvát Hegyvidék nyugati részén fekszik.

Története

Gerovo a horvát Hegyvidék legősibb települése, melyet már 1208-ban említenek. Alapításának pontos ideje nem ismert, valószínűleg a Fragepánok ősei a Vegliai grófok alapították. A középkorban itt vezetett át a Čabar felől Vinodol és a Tengermellék felé vezető kereskedelmi út. A 15. században már jelentős település volt, plébániáját 1504-ben említik először. Az 1570-es években határában vasércet találtak, melynek rövidesen megkezdődött bányászata is. 1577-ben Frangepán István halálát követően Gerovo is a Zrínyiek birtoka lett. Ebben az időben vált Gerovo a Hegyvidék központjává. 1670-ben felségárulás miatt Zrínyi Péter birtokait a kamara foglalta le. 1850-ben itt nyílt meg a község első iskolája. A településnek 1857-ben 676, 1910-ben 813 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Čabari járásához tartozott. 2011-ben 693 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
676 695 563 733 649 835 813 892 681 796 1210 807 840 807 722 693

Nevezetességei

Szent Hermagor és Fortunát tiszteletére szentelt plébániatemploma 1842-ben épült barokk stílusban. Háromhajós épület félköríves apszissal. Zömök harangtornya az északi oldalon áll. 1941-ben homlokzatán két kis tetővel ellátott fülkét alakítottal ki, ahova Szent Péter és Pál apostolok szobrait helyezték el. A templom mögött temető található.

A Svetogorskai Istenanya-templom épületkomplexumához egy monumentális, kápolnákkal szegélyezett lépcsősor vezet. A kiemelkedő terepen a túlnyomórészt barokk stílusú templom uralkodik. Az épület az időközben hozzáépített kápolnák miatt szabálytalan alaprajzú. Apszisa sokszögű, hátul sekrestyével. A főhomlokzathoz építették a magas, barokk toronysisakkal fedett harangtornyot. A komplexumhoz tartoznak a plébániaház és más épületek romjai. A templomban barokk és historikus freskók nyomai maradtak fenn. Barokk jellegzetességek a kórus, a presbitérium és a templomhajó közötti díszrács, a szószék és a sekrestyeszekrény, míg a főoltár és a mellékoltár képei klasszicista művek.

További információk

Jegyzetek