A Jelenje olyan téma, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. Megjelenése óta vitákat, vitákat és végtelen kutatásokat generált, amelyek különböző aspektusainak megértésére és elemzésére törekednek. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Jelenje-et, annak eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Elemezzük, hogy a téma milyen különböző szempontokból közelíthető meg, valamint milyen következményekkel jár a különböző területeken, mint például a politika, a gazdaság, a kultúra és a technológia. Emellett a terület szakértőinek véleményére és szempontjaira összpontosítunk, azzal a céllal, hogy egy teljes és gazdagító jövőképet kínáljunk a Jelenje-ről. Kétségtelen, hogy ez egy lenyűgöző téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és amely részletes és alapos átgondolást érdemel.
Jelenje | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
Község | Jelenje |
Jogállás | falu |
Polgármester | Branko Juretić |
Irányítószám | 51218 |
Körzethívószám | (+385) 051 |
Népesség | |
Teljes népesség | 5096 fő (2021. aug. 31.) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 300 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 22′ 48″, k. h. 14° 27′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 48″, k. h. 14° 27′ 00″ | |
Jelenje weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jelenje (olaszul: Gellegne) falu és község Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Baštijani, Brnelići, Drastin, Dražice, Kukuljani, Lopača, Lubarska, Lukeži, Martinovo Selo, Milaši, Podhum, Podkilavac, Ratulje, Trnovica, Valići és Zoretići települések tartoznak hozzá.
Fiumétól 7 km-re északkeletre, a horvát Hegyvidék nyugati részén a Grobničko poljénak (Grobniki mezőnek) nevezett, hegyek által körülvett medencében, az Obručki sklop nevű magaslat lábánál a Rječina patak partján fekszik. A medencét mintegy harminc magaslat övezi, északnyugatról az Obruč, Fratrovac, Suhi vrh, Pakleno, melyekben nagy sziklák, szurdokok, barlangok, állandóan hóval borított völgyek találhatók. A medence közepén a Hum nevű dombvonulat húzódik, melynek nyugati része Majurtól Jelenjéig zöld és termékeny szántókkal, rétekkel fedett. A keleti része Jelenjétől Podkilavacig karsztos, terméketlen táj, csak sovány legelők találhatók. Ma repülőtér található itt és itt halad keresztül a 3-as számú főút és az A6-os autópálya. Délen Čavle felé a Rvanj, Čudnić és Grobnik dombok határolják. A medence ékessége a Rječina patak, melynek forrásától a torkolatáig sorakoznak a falvak.
A térség történetében az 1242-es tatárjárás az első feljegyzett jelentős esemény. A 16. századi krónikások a Grobniki mezőn vívott nagy csatákról számolnak be. Ezeket a feljegyzéséket mai történészek nagy fenntartással kezelik, mivel egyetlen hiteles történeti adat nem erősíti meg, hogy a tatárok itt vereséget szenvedtek volna. Bosznia elfoglalását követően a 15. és 16. században a török gyakran betört erre a vidékre is. Különösen nehéz időszakok voltak az 1470 és 1482 közötti, az 1493 és 1499 közötti, az 1529-es, 1559-es és 1590-es évek amikor a török Vinodolon, Bakaron és Grobnikon át egészen Klanáig pusztított. A gyakori török betörésekről több grobniki falunév is tanúskodik.
Jelenje első, legrégibb Szent Mihály kápolnáját 1604-ben említik először, de ennél valószínűleg sokkal régebbi volt és az 1601-es török támadás után építették újjá. 1733-ban a grobniki plébánia filiájaként tűnik fel az írott forrásokban. A kápolna körül egykor temető volt. A jelenjei plébánia 1790-ben nyerte el önállóságát. Szent Mihálynak szentelt plébániatemplomát 1813-ban kezdték építeni a régi kápolna helyén. 1814. augusztus 20-án szentelte fel Ivan Krst Ježić püspök. Az építés azonban csak 1821-re fejeződött be. 1874-ben bővítették. Toronysisakja a II. világháborúban megsérült, 1946-ban kijavították és 3 méterrel megmagasították.
A település első iskolája 1852-ben nyílt meg Stipan Valić házában. 1871-ben Ratuljén vásároltak egy házat az iskola számára és1893-ig ott zajlott az oktatás. Ekkor az iskola ismét visszatért Jelenjébe és ott működött 1943-ig amikor az épület leégett. 1949-ig ismét magánházban Ivan Kovačić házában működött, ekkorra épült fel az iskola épülete. A mai épületet 1977-ben nyitották meg.
A településnek 1857-ben 404, 1910-ben 463 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Sušaki járásához tartozott. 2011-ben a falunak 429, a községnek összesen 5321 lakosa volt.
Lakosság változása | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
404 | 364 | 377 | 390 | 446 | 463 | 449 | 516 | 462 | 486 | 487 | 462 | 411 | 408 | 410 | 429 |