Domonkosfa
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Domonkosfa hatását a kortárs társadalomra. Megjelenése óta a Domonkosfa felkeltette az akadémikusok, a szakértők és a polgárok figyelmét, vitákat és elmélkedéseket generálva relevanciájáról és befolyásáról a mindennapi élet különböző területein. Egy mély és szigorú elemzésen keresztül elmélyülünk a Domonkosfa különböző dimenzióiban, a történetétől és fejlődésétől a jövőbeli előrejelzésekig. Interdiszciplináris megközelítést alkalmazva megvizsgáljuk, hogy a Domonkosfa hogyan alakította át és alakította át azt, ahogyan a körülöttünk lévő világot észleljük és tapasztaljuk.
| Domonkosfa (Domanjševci) | |
 | |
| A Szent Márton templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Sal |
| Rang | falu |
| Polgármester | Iztok Fartek |
| Irányítószám | 9206 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 266 fő (2020. jan. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 252 m |
| Terület | 11,58 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 47′ 03″, k. h. 16° 17′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 47′ 03″, k. h. 16° 17′ 15″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Domonkosfa témájú médiaállományokat. | |
Domonkosfa (szlovénül: Domanjševci) többségében magyarok által lakott falu a Muravidéken, Szlovéniában. Közigazgatásilag Salhoz tartozik.
Fekvése
Muraszombattól 26 kilométerre északkeletre fekszik, az Őrség nyugati szélén, a Vendvidéki-dombság (Goričko) vidékének északkeleti szegélyén. A Kis-Kerka patak völgyében helyezkedik el, közvetlenül a magyar határ mellett; keleti szomszédja, Kercaszomor már Vas vármegyéhez tartozik. A mai település Domonkosfa és Bükalja egyesítésével jött létre.
Története
A települést 1431-ben "Domonkusolcz" alakban említik. Ekkor a Szölczei család birtoka volt. Szölczei Miklós 1449-ben és 1450-ben Vas vármegye alispánja volt. 1431-ben, amikor a nádasdi Darabos családdal örökösödési szerződést kötöttek mint birtokukban levő falvakkal Szölcze, Hertelen és Domonkusolcz helységeket sorolták fel.
Területén már ősidők óta laktak emberek, erre utalnak a határában található kétezer éves halomsírok. Feltehetően már a 11. században gyenge minőségű ún. gyepvasat termeltek itt. Erről tanúskodik a falutól északra a Sali határban található Vaslik dűlőnév. Templomáról az első adat 1285-ből való. A 16. század végén a protestánsok kezére került és ők használták egészen 1732-ig, amikor Rosty István Vas vármegyei alispán a katolikusok részére visszafoglalta. A falu a középkorban több család birtoka volt, közülük legnagyobb részben a Nádasdy, Darabos és a Prosznyák családoké, de voltak kisebb birtokaik itt Szerdahelyi Keserű, Hegyi, Rajky, Újváry, Tarródy családoknak is.
A 17. század elején lakói már a töröknek is adóztak. Fennmaradt az 1640-ben készített falutörvény, mely az esküdtek megválasztásáról és más rendszabályokról intézkedik.
Fényes Elek szerint "Domonkosfa, magyar falu, Vas vgyében, ut. p. Lövő, 253 ágostai, 32 ref., 25 kath. lak. Többeké."
Vas vármegye monográfiája szerint "Domonkosfa, magyar község, 30 házzal és 642 ág. ev., r. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Postája Kercza, távírója Szt.-Gotthárd. Román stílű kath. temploma a XIV. századból való."
Az 1852-es Schematismus Domonkosfát és Bükalját egyaránt magyar faluként jelölte meg. A felekezeti megoszlás a következő volt:
- Domonkosfa: 160 evangélikus, 40 református, 12 katolikus
- Bükalja: 65 református, 60 evangélikus, 5 katolikus
A ma Domonkosfa részét képező Bükalja a 19. század végéig önálló település volt. Neve már 1393-ból ismert „Bykalya” alakban. Lakói részben reformátusok, részben evangélikusok voltak. Az 1500-as évek közepén került a Batthyányiak tulajdonába. A 19. század végén Bükalját először Szomoróccal akarták egyesíteni, de mivel egyik község sem rendelkezett a megfelelő infrastruktúrával és túl kicsinek is bizonyult Bükalját végül Domonkosfával, a magyar fennhatóság alatt maradt Szomorócot pedig a 20. század közepén Kercával vonták össze.
A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. 1920-ban Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, mely 1929-ben a Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben újra visszakerült Magyarországhoz, majd 1945 után ismét Jugoszlávia része lett. 1991-ben, Szlovénia függetlenségének kikiáltása óta Szlovénia része.
Népessége
1910-ben Domonkosfának 712 túlnyomórészt magyar lakosa volt.
2002-ben a településnek 301 lakója volt.
Nevezetességei
- Evangélikus temploma 1902-ben épült neoromán stílusban Kleiber Alajos tervei szerint.
- A község katolikus temetőjében található a 13. század első feléből származó Szent Márton (eredetileg [Szűz Mária) templom. Ezt 1872-ben megmagasították és átépítették. 1971-74 között újabb rekonstrukció során belső részét az eredeti állapotokhoz közelítően újították fel. A templom déli kapuja fölött a románkori építészet és épületszobrászat szép részletét találjuk. Tizenkét ívű timpanonkoszorúban párduc tartja a keresztet. Párducos állat csak Zalaháshágyon tartja a keresztet románkori timpanonjainkon, a többi helyen mindenütt bárányt találunk, az Agnus Dei-t.
- Néprajzi gyűjtemény az egykori Kalamár-házban (Domonkosfa 41.)
- Említésre méltó építészeti emlék a Kis-Kerka vizére épített két régi malom (Zslebics- és Csahuk-malom) és néhány régi parasztház is.
Neves személyek
- A községben élt 1833-ig Szijjártó István evangélikus tanító és író.
- Domonkosfán született Czúgh János (1917 - 1993) fazekas, a Népművészet Mestere díj kitüntetettje
- Domonkosfán élt és egy ideig a domonkosfai iskolában tanított Kercsmár Rózsa (1936 - 1997) író, újságíró, a Domonkosfa krónikája című falumonográfia szerzője.
Irodalom
- Adorján I. (1985): Hold és sárkány (Adalékok Árpád-kori állatalakos faragványaink közel-keleti párhuzamaihoz). Művészet, 1985. augusztus. 24. oldal
- Gerevich T. (1938): Magyarország románkori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
- Dercsényi D. (1972): Románkori építészet Magyarországon. Corvina, Budapest
- Ludwig E. (2002-2008): Rejtőzködő Magyarország. MN Online. A sorozat cikke Monoszló templomáról.
- Bérczi Sz., Bérczi Zs., Bérczi K. (1997): Románkori templomkapuk: régi és új műveltség egymásrarétegződése a románkori templomok épületszobrászatában, kapukon és oszlopokon, TKTE, Piremon, Vámospércs
Jegyzetek
- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Schematismus ..., Sabariae, 1852. 57.p.
- ↑ http://www.nepujsag.net/index.php?option=com_content&view=article&id=534%3Akercsmar-rozsa-erz-iro-es-ujsagiro-volt&Itemid=76
További információk
- Sal község hivatalos oldala
- Domonkosfa a Szent Márton Út (Via Sancti Martini) honlapján
- Domonkosfa az Őrvidék honlapján
- A szlovén nemzeti örökségek jegyzéke
- A Szent Márton templom a szlovén információs portálon
- Bükalja történetéről
- Képek a domonkosfai templomokról Archiválva 2007. október 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Szlovén Statisztikai Hivatal honlapja Archiválva 2008. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Domonkosfa Szlovénia térképén