Ma a Murarév olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A társadalomra, a gazdaságra és a kultúrára gyakorolt hatásával a Murarév olyan jelenség, amely megérdemli a mélyreható elemzést és megértést. A történelem során a Murarév döntő szerepet játszott az emberiség evolúciójában, befolyásolta a döntéshozatalt, az egymáshoz való viszonyunkat és azt, ahogyan a minket körülvevő világot látjuk. Ebben a cikkben a Murarév-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, az eredetétől a jelenre gyakorolt hatásáig, beleértve a jövőbeli potenciált is. Ezzel az elemzéssel egy olyan témára szeretnénk fényt deríteni, amely továbbra is jelentős hatással van életünkre.
Murarév (Hotiza) | |
A Szent Péter és Pál plébániatemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovénia |
Statisztikai régió | Pomurska |
Község | Lendva |
Rang | falu |
Alapítás éve | 1389 |
Polgármester | Anton Balažek |
Irányítószám | 9220 |
Rendszám területkód | MS |
Népesség | |
Teljes népesség | 741 fő (2020. jan. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 165 m |
Terület | 4,91 km² |
Időzóna | UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 32′ 58″, k. h. 16° 21′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 58″, k. h. 16° 21′ 32″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Murarév témájú médiaállományokat. |
Murarév (korábban Hotticza, szlovénül: Hotiza) falu Szlovéniában, a Muravidéken. Közigazgatásilag Lendva községhez tartozik.
Lendvától 8 km-re délnyugatra, a Mura bal partján, a Muraszombat-Lendva út és a Mura holtága között fekszik.
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban is lakott volt. Határában egy a középső bronzkorban létesített település maradványait tárták fel.
A mai települést 1389-ben "Hotiza" alakban említik először. 1524-ben "Hothyza" néven szerepel. Területe 1644-ig a család kihalásáig volt a Bánffyak birtoka. Ezután a Nádasdy család birtoka lett. 1690-ben Eszterházy nádor több más valaha Bánffy-birtokkal együtt megvásárolta. Ezután végig a család birtoka maradt.
Az 1848-49-es szabadságharc idején súlyos károkat szenvedett, 1848 december 13-án a magyarok az itteni kompot elsüllyesztették, hogy a császári sereg a Murán ne tudjon átkelni. A településnek 1869-ben még csak 428 lakosa volt. Később a lakosság száma fokozatosan nőtt, csúcspontját 1948-ban érte el 1052 lakossal. Ezután ismét folyamatosan csökkent.
Iskoláját 1886-ban nyitották, addig a gyerekek Kapcára jártak iskolába. 1914-ben az épület súlyosan megrongálódott, de felújították. Az oktatás nyelve a magyar volt, de a hittanórákat szlovénul tartották.
Vályi András szerint " HOTICZA. Horvát falu Szala Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Alsó Lendvához közel, mellynek filiája, határja meglehetős termékenységű, de Mura vize meg szokta önteni."
Fényes Elek szerint " Hoticsa, vindustót falu, Szala vmegyében, 314 kath. lak. F. u. hg. Eszterházy. Ut. p. A. Lendva."
1910-ben 756, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után végleg jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben 777 lakosa volt.