Ma a Láposbánya olyan téma, amely az emberek széles körét érdekli. A téma tudósaitól a nagyközönségig a Láposbánya felkeltette a figyelmet, és vita és elmélkedés tárgyává vált. A különböző területeken jelentős hatást kifejtő Láposbánya széles körű véleményeket generált, és felkeltette az érdeklődést a különféle szempontok feltárása iránt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Láposbánya-et és annak következményeit, hogy megvilágítsuk ezt a ma oly fontos témát.
Láposbánya (Băița) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Rang | falu |
Községközpont | Miszmogyorós |
Irányítószám | 437346 |
SIRUTA-kód | 106489 |
Népesség | |
Népesség | 1579 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 520 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Láposbánya település Romániában, Máramaros megyében.
Máramaros megyében, Nagybányától északnyugatra fekvő település.
Láposbánya a Láposi völgy ősi bányászó helye volt. A pápai tizedszedők adólajstromában már 1332-ben szerepelt neve.
1490-ben Lapusbánya, 1493-ban Lapysbanyaként írták nevét.
Részben Szinér várához tartozott, részben pedig Nagybányáé volt.
1329-ben Károly Róbert királytól Nagybánya városa kapott rá királyi adományt.
Láposbánya község fölött levő Tirnicza-hegyben egykor gazdag arany-erek voltak. Ezüstöt is sokat bányásztak. Itt voltak a bányavidék legértékesebb ezüsttelepei.
A kincstárnak is voltak itt kohói, azonban amikor a fernezelyi telepet megnyitották, ezeket beszüntették.
1475-ben a Bélteki család nyert rá adományt.
A meggyesaljai Moróczok után a birtokot a Báthoryak örökölték, akik Herberstein Felicián-nak adták bérbe.
A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg. A 19. század maradt a Károlyi családé.
A 20. század elején főbb birtokosa a királyi kincstár, és Nagybánya városa volt.
Láposbánya a trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegyéhez tartozott.