A modern világban a Farkasrév egyre fontosabbá vált a társadalom különböző területein. Legyen szó kulturális, tudományos, technológiai vagy társadalmi szféráról, a Farkasrév nagy érdeklődés és vita tárgyává vált. Hatása nemcsak az emberek mindennapi életében volt érezhető, hanem a szervezetek és vállalatok működésének előtte és utána is megmutatkozott. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Farkasrév hatását különböző kontextusokban, elemezve a társadalomra gyakorolt hatásait, és áttekintést nyújtunk a jelenben és a jövőbeni relevanciáról.
Farkasrév (Vadu Izei) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Máramaros |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Farkasrév |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 437365 |
Körzethívószám | 0x62 |
SIRUTA-kód | 106657 |
Népesség | |
Népesség | 2136 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Népsűrűség | 1,72 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 284 m |
Terület | 16,85 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Farkasrév weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasrév témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Farkasrév (románul: Vadu Izei, 1968-ig Vad, jiddisül וואד) falu Romániában, Máramaros megyében.
Máramarosszigettől hat kilométerre délkeletre, a Mára bal partján, az Iza beömlésénél, dombvidéken fekszik.
Magyar és román nevének alaptagja azonos jelentésű – vad a magyar 'rév'. 1808-ban egyik neveként feltűnt a Brod, amely közszóként ugyanezt jelenti. A magyar név előtagja arra a Farkas mesterre utal, aki 1383–84-ben máramarosi ispán volt. Először a falu is ekkor, 1383-ban fordul elő, Farkasrev alakban, majd 1397-ben mint Rew. Mai hivatalos román nevének jelentése 'Izaréve'.
Kezdetben vegyesen jobbágyi–kisnemesi, a 17. századtól jobbágyfalu volt. Egy Lázár nevű helyi nemest 1514-ben, a Dózsa György-féle parasztfelkelésben való részvétele miatt vagyonfosztásra ítéltek. A 16. század közepétől a szomszédos Kaszó vidéki falvak román nemesei és a máramarosszigeti polgárok birtokolták, a 17. század elején nagy része Bethlen Istváné lett, majd a század közepén egésze a kincstáré. Későbbi birtokosai közé tartozott 1671-ben Thököly Imre, az 1680-as–1700-as években Perényi Mária. 1767-ben részben kamarai, részben Vécsey-birtok volt. Görögkatolikus iskoláját először 1816-ban említik. Az 1860-as években Várady Gábor udvarháza állt benne. Fatemplomát 1758-ban Bárdfalváról szállították ide, de a kőtemplom elkészülte után, 1884-ben vissza is vitték Bárdfalvára. A 20. század elején Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.
1838-ban 449 görögkatolikus vallású lakosa volt.
1910-ben 1999 lakosából 1817 volt román, 155 német (jiddis) és 25 magyar anyanyelvű; 1831 görögkatolikus és 163 zsidó vallású.
2002-ben 2310 lakosából 2304 volt román nemzetiségű; 2070 ortodox és 71 görögkatolikus vallású.