Nyárfás
A mai világban a Nyárfás rendkívül releváns téma, amely minden korosztály és érdeklődési körrel rendelkező ember figyelmét felkeltette. Akár a társadalomra, akár a gazdaságra, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Nyárfás állandó beszélgetési és elemzési ponttá vált akadémikusok, szakértők és kíváncsiak számára egyaránt. Az évek során a Nyárfás fejlődött, és mély vitákat, valamint fontos előrelépéseket generált, amelyek mérföldköveket jelentettek a történelemben. Ebben a cikkben megpróbáljuk feltárni a Nyárfás különböző oldalait, és elemezzük életünkre gyakorolt hatását.
|
A településen világörökségi helyszín található |
| Nyárfás (Plopiș) | |
 | |
| A fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Lacfalu |
| Rang | falu |
| Községközpont | Lacfalu |
| Irányítószám | 437331 |
| SIRUTA-kód | 109158 |
| Népesség | |
| Népesség | 498 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 (2002) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 35′ 23″, k. h. 23° 46′ 22″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 23″, k. h. 23° 46′ 22″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyárfás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.JPG)
.JPG)
Nyárfás, 1890-ig Plopis (románul: Plopiș) falu Romániában, Erdélyben, Máramaros megyében.
Nevének eredete
A Plopis név román eredetű, jelentése 'nyárfás'. Először 1583-ban említették. Ezt 1890-ben, Szolnok-Doboka vármegye rendeletére magyarosították.
Fekvése
Nagybányától 20 km-re délkeletre, a Gutin-hegység déli lábánál, a Kapnik patak bal partján fekszik. Dióshalomtól a patak választja el.
Népessége
A népességszám változása
Lakossága az elmúlt másfél évszázadban lassan, de szinte folyamatosan emelkedett, leszámítva az 1890-es éveket, amikor sok lakója romániai és erdélyi városokba vándorolt.
Etnikai és vallási megoszlás
- 1850-ben 272 lakosából 266 volt görögkatolikus román és hat zsidó.
- 2002-ben 522 lakosából 520 volt román nemzetiségű; 492 ortodox és 26 pünkösdi vallású.
Története
1566 és 1583 között keletkezett a kővári váruradalomban, a helyi hagyomány szerint a Rus család elődei voltak első telepesei. 1876-ig, rövid megszakításokkal, Kővárvidékhez tartozott. 1602-ben a hadak járásában elpusztult, 1603-ban néptelenül állt. 1700-ban nyolc jobbágyot, hat zsellért és négy szegényt, 1720-ban 27 jobbágyot és nyolc zsellért írtak össze benne. 1702-ben Pap Illés birtoka volt, a következő évtizedekben a Pap család és rokonaik birtokolták. 1787-ben legtöbb birtokosa Kápolnokmonostoron lakott, de az éhínség miatt birtokrészeiket eladták az államkincstárnak. 1809–20-ban legnagyobb birtokosa a nagybányai bányaigazgatóság volt. Szűk és terméketlen határa nem tartotta el lakóit, akik többek között kőkeresztek, fa bútorok, szénvonók készítésével foglalkoztak és tüzifával kereskedtek. A legfőbb jövedelemkiegészítő idénymunkának azonban a fenőkövek előállítása bizonyult. Az első világháborút megelőző években a férfiak majdnem fele foglalkozott ezzel nyaranta. A megfelelő homokkődarabokat gyűjtötték, majd a patakban állva csiszolták. Egy ember naponta negyven-ötven fenőkövet készített el, amelyeket vásározva árusítottak. A plopisi fenőkövet jobb minőségűnek tartották, mint a környék másik fenőkőkészítő falva, Rogoz termékét. A falut 1876-ban Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták, majd 1940 és 1944 között Szatmár vármegyéhez tartozott.
Látnivalók
- A Szent arkangyaloknak szentelt ortodox (eredetileg görögkatolikus) fatemploma 1796 és 1798 között épült, tölgyfa boronából. Tornya 47 méter magas. Építői a szomszédos Dióshalom templomát használták mintául. Belsejét a lacfalui Ștefan mester festette ki 1811-ben. Tornácát valószínűleg az 1901-es felújításkor építették hozzá. Egyike annak a nyolc építménynek, amelyek közösen kerültek a világörökség listájára Máramaros fatemplomai néven 1999-ben.
Jegyzetek
Források
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés : Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
- Kós Károly: Kőeszközök és kőmunkák a Lápos vidékén. In K. K.: Néprajz és muzeológia. Kolozsvár, 2011, 195–204. o.
- A szócikk egyik forrása a román nyelvű Wikipedia Biserica de lemn din Plopiș szócikkének ezen változata.
Kapcsolódó szócikkek
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
