A Bárdfalva ma egyre aktuálisabb téma. Hatása különböző területekre terjed ki, a technológiától a politikáig, általában a társadalomig. Az évek során a Bárdfalva folyamatos vitát generált, felkeltette a kutatók, szakértők és a nagyközönség érdeklődését. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Bárdfalva-et körülvevő különböző oldalakat és perspektívákat, elemezve annak időbeli alakulását és a kortárs élet különböző területeire gyakorolt hatását.
Bárdfalva (Berbești) | |
![]() | |
A faragott fakereszt 1997-ben | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Máramaros |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Máragyulafalva |
Rang | falu |
Községközpont | Máragyulafalva |
Irányítószám | 437161 |
SIRUTA-kód | 108179 |
Népesség | |
Népesség | 1310 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | < 3 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 301 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bárdfalva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bárdfalva (Bárdfalu, románul: Berbești, jiddisül ברבשט) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Máramarosszigettől 12 kilométerre délkeletre, a Mára és a Kaszó találkozásánál fekszik.
Mind román, mind magyar neve egy 14. században élt, Barb nevű férfi emlékét őrzi, aki talán a falut alapító kenéz lehetett. Magyar neve talán népetimológia hatására változott meg (1387-ben Barbfalwa, 1398-ban Barthfalua, 1405-ben Bardfalwa). A román név szabályosan alakult a Barb férfinévből (Bărbești > Berbești).
Kezdetben kenézi jogú, később kisnemesi román falu volt Máramaros vármegyében. 1424-ben hozzátartozott Bélafalva (Fejérfalva). Nemesi családjai közül a 15. században gyakrabban szerepelt a Fekete, Kis, Kodra, Monejla és Szteczk család. 1720-ban 23 nemesi és négy jobbágytelekből állt. A 18. században bazilita kolostor állt benne. Lakói egy része a 18. század végén még az ortodox vallást követte.
1840-ben 141 zsidó lakta. Hitközséget 1850-ben hoztak létre. A Teitelbaum és a Grosz haszid rabbicsalád befolyása alatt álltak. 1859-ben alapították jesiváját, 1920-ban a Talmud-iskolát. Az előbbinek az 1920-as években nyolcvan, az utóbbinak 45 növendéke volt. 1944. április 17-én központjában állították fel a gettót, ahová a környékről háromezer zsidót hurcoltak. 1947-ben kilencven, a deportálásból visszatért lakóját számolták össze.
1838-ban 1014 görögkatolikus és 146 zsidó lakosa volt.
1910-ben 2264 lakójából 1696 volt román és 561 német (jiddis) anyanyelvű; 1692 görögkatolikus és 568 zsidó vallású.
2002-ben 1535 lakosából 1534 volt román nemzetiségű; 1404 ortodox és 37 pünkösdista hitű.