A mai világban a Sajó (település) olyan témát képvisel, amely nagy jelentőséggel bír és a lakosság széles körét érdekli. A Sajó (település) megjelenése óta felkeltette az akadémikusok, szakértők, szakemberek és a nagyközönség figyelmét a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatásának köszönhetően. A földrajzi és kulturális határokon túlmutató hatókörrel a Sajó (település) a vélemények, ismeretek és nézőpontok cseréjének konvergenciapontjává vált. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Sajó (település)-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve jelentőségét, időbeli alakulását és a jelenben betöltött hatását. Ugyanakkor megvizsgáljuk a Sajó (település) jövőbeli következményeit egy folyamatosan változó világban.
Sajó (Șieu) | |
A sajói fatemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Máramaros |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Sajó |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 437320 |
SIRUTA-kód | 108687 |
Népesség | |
Népesség | 2240 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - (2011) |
Népsűrűség | 289,5 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 381 m |
Terület | 8,11 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Sajó weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sajó (románul: Șieu, jiddisül שיעף) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Máramarosszigettől 35 kilométerre délkeletre, az Iza folyó bal partján fekszik. Egybeépült Rozávlyával. A 2006-ban házcsoportból névszavazással faluvá nyilvánított, 60-70 házból álló Șieuțon kívül két, 20-25 házas külterületi lakott hely tartozik hozzá: Garbova és Barlaia.
Az ómagyar saβ + jó szavak összetételéből való, amelyek sós vizű folyóra utalnak. Először Sayo alakban, 1373-ban említették.
Kezdetben a Szász-leszármazottak, 1411-től 1550 előttig részben a Dolhai, részben a szarvaszói Gerhes család birtoka volt. Később kisnemesi többségű falu – 1720-ban hét egytelkes nemesi és két jobbágyportát írtak benne össze.
2002-ben vált ki Rozávlyából és alakult önálló községgé.
1838-ban 810 görögkatolikus és 62 zsidó lakosa volt.
1910-ben 1771 lakosából 1295 volt román és 445 német (jiddis) anyanyelvű; 1323 görögkatolikus és 440 zsidó vallású.
2002-ben 2513 lakosából 2506 volt román anyanyelvű; 2214 ortodox, 151 görögkatolikus és 148 adventista vallású.