Ez a cikk a Zalaigrice témájával foglalkozik széles és változatos perspektívából, a témához kapcsolódó különböző szempontokat és nézőpontokat feltárva. Ez a cikk az eredetétől a mai relevanciáig, a különféle területekre gyakorolt hatásán keresztül arra törekszik, hogy teljes és részletes képet adjon a Zalaigrice-ről. Egy alapos és szigorú elemzéssel a cél az, hogy az olvasónak olyan teljes áttekintést nyújtson, amely lehetővé teszi számukra, hogy megértsék a Zalaigrice fontosságát és hatókörét a mai társadalomban. Emellett szóba kerül a témával kapcsolatos lehetséges kihívások és lehetőségek, valamint javaslatok és jövőbeli kilátások.
Zalaigrice | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Nyugat-Dunántúl |
Vármegye | Zala |
Járás | Zalaegerszegi |
Jogállás | község |
Polgármester | Horváth Gyöngyi (független) |
Irányítószám | 8761 |
Körzethívószám | 92 |
Népesség | |
Teljes népesség | 92 fő (2023. jan. 1.) |
Népsűrűség | 13,32 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 7,73 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 44′ 49″, k. h. 17° 00′ 35″Koordináták: é. sz. 46° 44′ 49″, k. h. 17° 00′ 35″ | |
Zalaigrice weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaigrice témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zalaigrice község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén.
Pacsa településtől 3 km-re. Zalaegerszegtől, 30 km-re.
Hivatalosan először 1251-ben említik a települést, a pacsai nemesek birtokaiként, a többi az igricieké. Akkoriban királyi mulattatók lakták a települést. A kettő szétválasztása történt meg az 1252-es határjáráson, amelyen királyi megbízott is részt vett, ezért is maradt fent feljegyzés. Az régi falu határos volt Pacsával, Lengyellel és Rokolyánnal is. Lengyel és Rokolyán mára már nem létező települések, de Szentpéterúr határában 1-1 dűlő őrzi nevüket. A mai zalaigricei temetőben terült el az Árpád-kori templom és valószínűsíthetően annak környékén terült el a középkori Zalaigrice, amit bizonyít a temető környékén fellelt cserépdarabok.
A falu határának birtoklásáért sokáig viták folytak, különböző földesurak szerették volna magukénak tudni. A település környéke a török hódoltság idején elnéptelenedett, s 1574-ben hódoltság alá kerül. Az 1600-as évek végén kápolnáját felégették. 1750-ben Zalaigrice közigazgatásilag Szentpéterúrhoz. Ekkoriban a település lakosságát 80 hold szántó, 20 hold tölgyerdő és néhány hold rét tartotta el, a falu többi birtokát járhatatlan mocsár borította.
1785-ben 196-an lakták a települést és 27 ház volt a faluban. 1910-re a lakosság lélekszáma megduplázódott és az 1960-as években már az ötszázat is elérte.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 119 | 118 | 111 | 94 | 88 | 92 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,2%. A lakosok 83%-a római katolikusnak, 5,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (8% nem nyilatkozott).
Nemesrádó | Nemesrádó, Szentpéterúr | Szentpéterúr |
Pölöske |
|
Zalaapáti, Szentpéterúr |
Zalaszentmihály | Pacsa |