Mai cikkünkben a Böde lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ez a téma a történelem során sok ember figyelmét felkeltette, és végtelen vitákat és elméleteket generált róla. Felfedezzük eredetét, a mai társadalomra gyakorolt hatását, és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során. Hasonlóképpen megvizsgáljuk a Böde körül létező különböző nézőpontokat és véleményeket, globális és gazdagító jövőképet nyújtva olvasóink számára. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a cikk mindenki számára érdekes lesz, aki további ismereteket szeretne szerezni a Böde-ről. Tarts velünk ezen az izgalmas felfedezőútra!
Böde | |
Római katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Nyugat-Dunántúl |
Vármegye | Zala |
Járás | Zalaegerszegi |
Jogállás | község |
Polgármester | Ujj Tibor (független) |
Irányítószám | 8991 |
Körzethívószám | 92 |
Népesség | |
Teljes népesség | 270 fő (2023. jan. 1.) |
Népsűrűség | 31,3 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 9,17 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 50′ 19″, k. h. 16° 43′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 19″, k. h. 16° 43′ 14″ | |
Böde weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Böde témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Böde község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombság területén, a Göcsejben.
Zalaegerszegtől nyugatra, Zalalövőtől keletre fekszik. Zsáktelepülés, amely közúton csak a 7405-ös útból, Teskánd külterületének déli szélén kiágazó 74 113-as számú úton érhető el, a közigazgatásilag Hottóhoz tartozó Szentmihályfa után.
Böde nevét 1407-ben említették először az írásos forrásokban Bede néven, ami az ősi magyar Bed személynévre vezethető vissza.
A faluról az 1700-as években Vályi András Magyar országnak leírása című munkájában a következőket írta a településről:
Böde magyar falu Szala Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik Bonczod földének szomszédságában, mellyhez hasonlító, ’s ennek filiája.
A huszadik század második évtizedében a faluban 144 élve születés, 100 halálozás és 33 házasságkötés volt. 1921 és 1930 között a faluban 205 élve születés, 95 halálozás és 51 házasságkötés volt. 1931 és 1940 között a faluban 168 élve születés, 62 halálozás és 38 házasságkötés volt. 1941 és 1950 közt a faluban 126 élve születés, 75 halálozás és 53 házasságkötés volt. Az ötvenes években a faluban 66 élve születés, 54 halálozás és 73 házasságkötés volt. Ez alapján elmondható, hogy a településen az 1920-as években volt a legmagasabb az élve születések száma és a falu lélekszámának bővülése is ekkor érte el csúcspontját. Az halálozások számát és az élve születések összevetve megállapítható, hogy az ötvenes évekre jelentősen visszaesett a faluban a gyermekvállalási hajlandóság, illetve ezzel egyidejűleg megnőtt a halálozási arány. A korábbi magasabb gyermekszületést azonban a század negyvenes éveitől kezdve a megemelkedett házasságkötési darabszám is jól mutatja.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 296 | 291 | 294 | 265 | 277 | 270 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,7%, cigány 2,2%, német 0,8%. A lakosok 86,8%-a római katolikusnak, 3,3% reformátusnak, 3,96% felekezeten kívülinek vallotta magát (4,6% nem nyilatkozott).
A község előtt érjük el az Árpád-kori templomot, amelyet Zalaszentmihályfa néven jegyez az útikönyv. Nyugati kapuját gazdag kőfaragás díszíti. Fonatos timpanondísze a honfoglalás kori szíjvégek mintázatát illeszti a félköríves ajtókeretre. A timpanon belsejét a bárány foglalja el a kereszttel, amely mellett még egy másik állat körvonalai is fölfedezhetők. A magyar építészettörténet és műemlékvédelem szempontjából is kiemelkedő jelentőségű kis templom homlokzati részletfotói:
A falu szülötte volt Barabás Jenő (1920–1994) néprajzkutató.