Gyurkapataka
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Gyurkapataka izgalmas világát és mindazt, amit ez a téma kínál. A kezdetektől a mai hatásig elmerülünk egy felfedezőútban, hogy teljes mértékben megértsük a Gyurkapataka fontosságát és relevanciáját életünkben. Egy kimerítő elemzésen keresztül megvizsgáljuk azokat a különböző oldalakat és szempontokat, amelyek a Gyurkapataka-et egyetemes érdeklődésre számot tartó témává teszik, és a társadalmi hatásától a globális vonatkozásaiig mindennel foglalkozunk. A szakértőkkel készült interjúkkal, statisztikai adatokkal és változatos nézőpontokkal ez a cikk egy teljes útmutató kíván lenni, amely megfejti a Gyurkapataka titkait és erényeit, és olyan átfogó látásmódot kínál, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy elmélyüljön a téma lenyűgöző univerzumában.
| Gyurkapataka (Jurca) | |
.JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Récekeresztúr |
| Rang | falu |
| Községközpont | Récekeresztúr |
| Irányítószám | 407487 |
| SIRUTA-kód | 59201 |
| Népesség | |
| Népesség | 78 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 07′ 35″, k. h. 23° 32′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 35″, k. h. 23° 32′ 53″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gyurkapataka románul: Jurca, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése
Alparéttől nyugatra fekvő település.
Története
Gyurkapataka nevét 1378-ban említette először oklevél Gekepataka néven.
Későbbi névváltozatai: 1554-ben Gerkepataka, 1561-ben Gywrkapataka (Kádár III. 579), 1554-ben Gekepataka, 1625-ben Georkepataka, 1733-ban Gyukapataka, 1750-ben Csurka, 1808-ban Gyurkapataka, Gyurká, 1913-ban Gyurkapatak.
Kezdettől fogva a kolozsmegyei Almásvárához tartozott. 1554-ben Gekepataka Somy Anna birtoka volt. Somy Anna Balassa Imre Özvegye e birtok negyedrészét férjére Patócsi Boldizsárra hagyta.
1564-ben II. János király néhai Somy Annától a gyermekeire Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállt itteni részt hűtlenségük miatt elkobozta és Némethi Ferenc tokaji várnagynak és nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margitnak adományozta.
1589-ben Báthory Kristóf fia Zsigmond az eddig Almásvárához tartozott itteni birtokrészeit Kendy Sándornak adományozta, ennek neje jogán a bethleni várbeli részekért.
1594-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Sándor itteni birtokrészét a kolozsvári polgároknak adományozta.
1667-ben Kolozsvár városa e helységet a kolozsvári unitárius egyháznak adta zálogba, 1693–94-ben birtokosa a kolozsvári unitárius egyház volt, kitől azonban 1716-ban a kolozsvári főtéri templommal együtt elvették.
1696-ban Gyurkapataka török hódoltsági falu volt. Lakói még 1713-ban is elszéledve voltak, földjét a szomszéd falvak művelték.
1771 és 88-ban a kolozsvári római katolikus plébániáé volt, majd 1795-ben Kolozsvár városa e helységet a kolozsvári római katolikus plébániától magához váltotta.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.
1910-ben 160 lakosából 2 németnek, 158 románnak vallotta magát. Ebből 152 görögkatolikus, 6 görögkeleti ortodox, 2 unitárius volt.
Jegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. 1–3. kötet.
- Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}