Radákszinye
Manapság a Radákszinye olyan téma, amely minden korosztály és a világ különböző részeiről érkező emberek figyelmét felkeltette. A Radákszinye fontossága a mai társadalomban kiterjedt vitákat váltott ki, és megnövekedett érdeklődést váltott ki a mindennapi életünkre gyakorolt hatásainak megértése iránt. A Radákszinye eredetétől a jelenre gyakorolt hatásáig számos vizsgálat, megbeszélés és elemzés tárgya volt, amelyek célja, hogy megvilágítsa több dimenzióját. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Radákszinye különböző aspektusait és környezetünkre gyakorolt hatását, azzal a céllal, hogy átfogó és naprakész képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.
| Radákszinye (Răzbuneni) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Alparét |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alparét |
| Irányítószám | 407087 |
| SIRUTA-kód | 56185 |
| Népesség | |
| Népesség | 218 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 13 (2011) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 303 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 08′ 48″, k. h. 23° 41′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 48″, k. h. 23° 41′ 56″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Radákszinye (románul Răzbuneni) település Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése
Kolozsvártól 64 km-re északra, Déstől 15 km-re nyugatra, Alparét, Szóváros és Mánya közt fekvő település.
Története
1507-ben Zynye néven említették először.
Lakossága a reformáció idején felvette az unitárius hitet, 1638-ban azonban I. Rákóczi György fejedelem rendelete miatt kénytelenek voltak áttérni a református vallásra.
A 17. századi tatárjárások során a falu lakossága megritkult, amiért román jobbágyokat telepítettek be. Az 1660-as évek végére már vegyes román - magyar lakosságú volt.
A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
Lakossága
1910-ben 467 lakosa volt, ebből 374 román, 90 magyar és 3 német nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 264 lakosából 250 román és 14 magyar volt.
Források
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}