A mai világban a Vízszilvás a társadalom számára nagy érdeklődésre számot tartó és fontos témává vált. Ha többet tud meg a Vízszilvás-ről, jobban megérthetjük annak életünkre és a minket körülvevő világra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Vízszilvás-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, a történetétől és fejlődésétől a mindennapi életben való gyakorlati alkalmazásaiig. Ezenkívül elemezni fogjuk, hogy a Vízszilvás hogyan befolyásolta a különböző területeket és szektorokat, és milyen szerepet játszik a jövőben. Nem számít, hogy Ön szakértő a területen, vagy csak többet szeretne megtudni róla, ez a cikk teljes és naprakész áttekintést nyújt a Vízszilvás-ről.
Vízszilvás (Silivaș) | |
A református templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Rang | falu |
Községközpont | Szamosújvár megyei jogú város |
Irányítószám | 405303 |
SIRUTA-kód | 55428 |
Népesség | |
Népesség | 200 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 11 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 315 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 59′ 15″, k. h. 23° 52′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 15″, k. h. 23° 52′ 05″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízszilvás témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vízszilvás (románul: Silivaș) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Magyar neve egy patak menti szilvafásra utal. Először 1321-ben Zaaszylwas, majd 1326-ban Zcyluas, 1444-ben Wyzzylwas, 1557-ben pedig Biz Szylvas alakban írták. Egyes részeit a 15–16. században birtokosuk után nevezték el: Wasakzylwas (1469), Wassak-Zylwassa (1498), Szenthiván-Zylvas (1552).
Szamosújvártól öt kilométerre délnyugatra, a Kis-Szamos jobb partjától nem messze fekszik.
Népessége 1837-től a két világháború közöttig ötszáz fő környékén mozgott, azóta viszont erősen fogy.
Első említésekor, 1321-ben Károly Róbert király az addig a királyi birtokok közé tartozó falut Wass Miklósnak adományozta. Később egészen a 19. századig a Wass család maradt a leggyakrabban említett birtokosa. Elsőként lejegyzett névalakja alapján egykori lakói szászok lehettek, későbbi szász lakosairól azonban nem maradt fönn adat. A 16. század végén unitárius egyházközsége volt, majd 1643–44-ben református egyházközsége létesült. A gyülekezet 1678 és 1863 között többnyire saját lelkészt tartott, eközben azonban a falu román többségűvé vált. 1700-ban tizenhat jobbágy családfő lakta, 1721-ben négy jobbágy, hét zsellér, tizenhárom kóbor és egy udvari szolga, 1786-ban ötven jobbágy és harminc zsellér. Református egyháza 1766-ban Iklóddal együtt 109 férfit és száz asszonyt számlált. 1876-ig Doboka vármegyéhez tartozott, akkor Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.