Kisbogács
Mai cikkünkben a Kisbogács-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben sok vitát váltott ki. Nem számít, hogy Ön szakértő a területen, vagy csak most kezdi felfedezni ezt a területet, ez a cikk kulcsfontosságú információkat és érdekességeket tartalmaz, amelyek segítenek jobban megérteni a témát. A kezdetektől napjaink relevanciájáig, lehetséges gyakorlati alkalmazásain keresztül részletesen és kimerítően elmélyülünk a Kisbogács-ben, hogy az olvasás végén tájékozottabbnak és szélesebb perspektívájúnak érezze magát ebben az izgalmas témában. Tarts velünk ezen a felfedező úton!
| Kisbogács (Băgaciu) | |
.JPG) | |
| Kisbogács régi görögkatolikus fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Magyarpalatka |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarpalatka (Pălatca) |
| Irányítószám | 407381 |
| SIRUTA-kód | 58810 |
| Népesség | |
| Népesség | 46 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 346 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 53′ 09″, k. h. 23° 56′ 51″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 09″, k. h. 23° 56′ 51″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisbogács témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kisbogács románul: Băgaciu, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése
Széktől délkeletre, Mócstól északnyugatra fekvő település.
Története
Kisbogács, Bogács nevét már 1318-ban megemlítette egy oklevél t. Bogath ~ t. Bagach néven.
Későbbi névváltozatai: 1320-ban t. Bogach, 1446-ban Bogach, 1449-ben Bogath, 1452-ben, 1460-ban és 1479-ben Bogach, 1808-ban Bogács, 1913-ban Kisbogács.
1318-ban Cyko fia Péter ispán özvegye: Margit és leánya: Erzsébet, Hadya fia Már özvegye 50 M-ért eladta Felkapusi Jánosnak tartozékaival. 1320-ban Omboz határosa. 1324-ben István fia: Orros János és fia László cserébe adta Gerendi Jakabnak (Gy 2: 61).
1446-ban Bogachon (Do) örökölt Szomordoki részbirtokot vásárolt meg Farnasi Dénes. 1449-ben pedig Tamásfalvi Imrét említették, aki ugyancsak Bogathon (Ko) volt részbirtokos. Ugyanebben az évben Szavai Gergely bogathi (Do) teljes birtokrészét, azaz a birtok negyedét, melyet lakói éppen elhagytak, 20 aranyforintért elzálogosítja Farnasi Dénesnek.
1452-ben egy oklevél szerint Szentpáli Lászlóné Lónai Erzsébet élete végéig Mátéi Miklósné Fejes Orsolyának engedte át az őket közösen megillető bogachi birtokrészét.
1460-ban Bogachon részbirtokosok voltak a Szamosfalviak is, 1479-ben pedig a Szilkeréki Gebártokat említették mint részbirtokosokat.
A trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Mocsi járásához tartozott.
1910-ben 240 lakosából 226 román volt. Ebből 58 görögkatolikus, 182 görögkeleti ortodox.
Források
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. 1–3. kötet.
Galéria
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Jegyzetek
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
