Mai cikkünkben a Királyhágó izgalmas világába fogunk beleásni, hogy felfedezzük minden titkát, történetét és érdekességét. A Királyhágó olyan téma, amely a történelem során sok ember figyelmét felkeltette, és ez nem is csoda, hiszen jelentősége és életünkre gyakorolt hatása tagadhatatlan. Ezen a vonalon a Királyhágó különböző aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől a mai relevanciáig, a társadalomra, a technológiára és a kultúrára gyakorolt hatásain keresztül. Készüljön fel, hogy elmerüljön egy lenyűgöző utazásban a Királyhágó-en keresztül, és fedezze fel mindazt, ami ezt a témát a tudás és az érzelmek kimeríthetetlen forrásává teszi.
Királyhágó (Bucea) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Körösfeketetó |
Rang | falu |
Községközpont | Körösfeketetó |
Irányítószám | 407441 |
SIRUTA-kód | 57181 |
Népesség | |
Népesség | 632 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 8 (2011) |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 56′ 57″, k. h. 22° 41′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 56′ 57″, k. h. 22° 41′ 41″ | |
Királyhágó weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyhágó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Királyhágó (1899-ig Bucsa, románul Bucea) falu Romániában, Kolozs megyében.
Bánffyhunyadtól 33 km-re északnyugatra, a Király-hágó alatt, Csucsától nyugatra, a Sebes-Körös jobb partján fekszik.
Királyhágó nevét 1808-ban említették először az oklevelek Bucsa néven.
Mivel korábban a Nagyvárad–Kolozsvári út Vársonkolyosig a Sebes-Körös völgyében haladt és a tavaszi áradások az utat veszélyeztették, 1780-tól Bucsától kezdve a hegynek felfelé Nagybáród irányába új utat építettek. II. József még trónörökös korában járt itt és az új utat az ő személyéhez kapcsolták. Más magyarázat szerint erre húzódott a királyi tulajdonban levő gyepűelve. A hágó magassága 582 m, az alatta található településen 1791-ben épült ortodox fatemplom található.
1851-ben Fényes Elek írta a településről: „...158 óhitű lakossal, anyatemplommal. Sovány kősziklás határ. Sok erdő. Birják Eördög és Bagossy családok.”
1910-ben 924 lakosából 78 magyar, 114 szlovák, 731 román volt. Ebből 136 római katolikus, 29 református, 725 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott, ekkor Magyarország és Erdély kapujaként emlegették.