A "var1" cikkben alaposan megvizsgáljuk ezt a témát/személyt/dátumot, amely az évek során sokakat érdekelt. Ez a cikk a var1 részleteivel, hátterével, hatásával és relevanciájával foglalkozik azzal a céllal, hogy olvasóinknak teljes körű és gazdagabb megértést biztosítson. A következő néhány sorban a legrelevánsabb szempontokba merülünk bele, különböző szempontokat elemezve, és olyan részletes elemzést kínálunk, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy megalapozott véleményt alkossanak a var1-ről.
Nagyiklód (Iclod) | |
A nagyiklódi görögkatolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Nagyiklód |
Polgármester | Emil Ioan Pîrțoc (Szociálliberális Unió), 2012 |
Irányítószám | 407335 |
SIRUTA-kód | 58151 |
Népesség | |
Népesség | 1607 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 20 (2011) |
Népsűrűség | 23,66 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 270 m |
Terület | 67,93 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 59′, k. h. 23° 48′Koordináták: é. sz. 46° 59′, k. h. 23° 48′ | |
Nagyiklód weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagyiklód (románul: Iclod) falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Déstől 22 km-re délnyugatra, az E576-os országút mentén, a Kis-Szamos bal partján fekszik.
Első írásos említése 1320-ból mint Iuklud maradt fenn. 1350-ben Yklod, 1678-ban Nagy-Iklód néven említették.
A 15. és részben a 16. században az Iklódi család birtoka volt. Innen származott a Toldalagi család, az egykor közte és Girolt között feküdt Iklódszentiványból pedig a Szentiványi család. 1500 után beléolvadt Keresztes falu.
Mivel hadiúton feküdt, az átvonuló seregek többször kifosztották és elpusztították – 1514-ben a „keresztesek”, 1601 és 1603 között Basta martalócai, 1657 és 1663 között a tatárok, 1703-ban a labancok. 1690. december 13-án a kolozsvári német őrség pedig közte és Bonchida között ütközött meg a török–tatár táborral.
A 16. század végén népes, unitárius vallású falu volt, a Tholdalagiak és a Toroczkaiak pártfogása alatt. A 17. században a Bánffy és a Thorma családnak kastélya volt itt. 1634-ben nemcsak jobbágy-, de darabontcsaládok is lakták. A század második harmadában előbb a magyarságon belül a reformátusok, majd a falu lakosságában a románok jutottak többségbe. Utolsó unitárius lelkészét 1655-ből említették. Templomuk fölé később az Esterházyak építettek úrilakot, majd 1806-ban gazdasági épületté alakították át.
1680-ban papja, Luca (Lukács) festette a mikolai csodatévő Mária-ikont.
Többször tartotta benne gyűléseit Doboka vármegye. 1750-ben zsidók költöztek be, akik a 19. század folyamán főként bortermeléssel, szeszfőzéssel, bor- és szeszkereskedelemmel foglalkoztak. Egy részük az 1850-es években elköltözött. Braun Henrik rabbi 1928-ban egyedülálló, ún. iparos jesivát hozott létre, amelyben a tanítványok kézműves mesterségeket is elsajátíthattak.
1837-től görögkatolikus esperesség székhelye volt. 1848 novemberében Urban báró emberei kirabolták özv. Borbély Jánosné udvarát, főbelőtték Vargáné Weér Franciska gazdatisztjét, Vida Ferenc református rektort, valamint a kisiklódi Nagy Ferencet és Máté Istvánt. 1849-ben a szamosújvári vadászok bosszút álltak a lakosságon.
1850-ben vált ki belőle Kisiklód. 1876-ban Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. A 20. század elején szeszgyár működött benne.
1940-ben a magyar állam a határ másik oldaláról menekült magyar családokat telepített le benne, akiknek az ONCSA házakat épített. Református templomot és római katolikus kápolnát is emeltek. Az ideiglenes otthonra talált magyarok 1944-ben elmenekültek.
1991-ben ortodox papja, Gavrilă Pop áttért a görögkatolikus vallásra. Ezzel egészen 2004-ig húzódó tulajdoni vita kezdődött a két egyház között.
Lakói közül sokan a mai napig elismert asztalosok és fafaragók.
1998-ban tejfeldolgozó üzemet hoztak létre, amely 2008-ban 25 alkalmazottat foglalkoztatott.