Ebben a cikkben a Szamosújvárnémeti témáját fogjuk feltárni különböző nézőpontokból, hogy teljes és részletes képet adjunk erről a témáról, amely ma annyira aktuális. Elemezzük annak eredetét, a jelenlegi kapcsolódó trendeket, az ezzel kapcsolatos különböző megközelítéseket és a társadalomra gyakorolt hatását. Megvizsgálják a Szamosújvárnémeti gyakorlati és elméleti vonatkozásait, valamint relevanciáját különböző területeken, a politikától a populáris kultúráig. A mélyreható elemzés révén reméljük, hogy olvasóinknak mélyebb és árnyaltabb megértését biztosítjuk a Szamosújvárnémeti-ről, és ösztönözzük a témával kapcsolatos konstruktív párbeszédet.
Szamosújvárnémeti (Mintiu Gherlii) | |
Református templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Szamosújvárnémeti |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 407410 |
Körzethívószám | +40 x64 |
SIRUTA-kód | 58561 |
Népesség | |
Népesség | 1562 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 6 (2011) |
Népsűrűség | 19,89 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 260 m |
Terület | 78,52 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 03′ 23″, k. h. 23° 56′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 23″, k. h. 23° 56′ 51″ | |
Szamosújvárnémeti weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamosújvárnémeti témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szamosújvárnémeti (románul: Mintiu Gherlii, németül: Deutschendorf) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
A Németi név középkori német lakosságra utal. Először 1269-ben említették Nemty, majd 1304-ben Nemiti, 1333-ban Nempcii és 1430-ban Nemethy alakban. Román neve szintén ebből a névből képződött, a nyelvjárási ejtésnek megfelelően – vö. Mintiu ~ Oláhnémeti és Mintia ~ Marosnémeti.
Szamosújvártól 4 km-re északkeletre, a Kis-Szamos jobb partján fekszik, a DJ119 megyei úton közelíthető meg.
A középkorban katolikus egyháza volt. 1456-ban mezővárosként Bálványosvár tartozéka, heti és országos vásárral. Úrilakát 1463-ig Vingárdi Geréb János, majd négy évig a Várdai család birtokolta. A váruradalom 1510-ben udvarbírót tartott benne, 1541-ben pedig országgyűlés színhelyéül is szolgált. 1553-ban 52 jobbágy, 28 zsellér és 51 szegény lakosával a bálványosváriból alakult szamosújvári uradalom falvai közül a legnagyobb lakosságú. Az Erdélyi Fejedelemség idején főként az államkincstár birtoka volt és a szamosújvári vár több nemesi rangra emelt darabontja és puskása is lakta. 1620-ban 98 jobbágy mellett 21 szabados és nemes családfőt számláltak össze benne. 1668-ban és 1680-ban benne tartotta gyűlését Belső-Szolnok vármegye. 1703-ban a kurucok felprédálták. 1738-ban az államkincstár itteni birtokrészét Szamosújvár város kapta meg és maradt fő birtokosa egészen a 20. század elejéig. 1715-ben már nem tartottak benne vásárokat, 1822-ben azonban ismét évi három országos vásár színhelye volt. Református egyházközsége 1640-ben már biztosan anyaegyház és az is maradt 1860-ig, amikor filiaként Szamosújvárhoz csatolták, majd 1887-től körlelkész látta el. A gyülekezet zömét 1871-ben cigányok alkották. A román görögkatolikusok 1744-ben építették föl kápolnájukat kőből. Később egy részük visszatért az ortodox hitre, 1771-ben perlekedés kezdődött a templom tulajdonjogáért, de 1782 körül az ortodox gyülekezet ismét uniált. 1852 és 1854 között új templomuk épült, ez ma az ortodox egyházé. 1876-ban Belső-Szolnok vármegyétől Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.